Az elmúlt napok történéseiből:

A múlt hét vége felé Loisszal úgy döntöttünk, hogy ha csak ketten is, de a hétvégén tavaszi nagytakarítunk. A Facebookon közzétettük a felhívást a háziaknak, hogy aki szeretne csatlakozzon hozzánk. Hát, senki sem szeretett volna, de erre azért számítottunk is, így szombaton kb. 11-kor nekiláttunk a munkának. Ugyan az egész ház kitakarítását terveztük, de aztán este fél 7-kor megelégedtünk azzal, hogy a konyha és a nappali kész volt. Hihetetlen mennyiségű koszt mostunk le a szekrények külsejéről, a hűtőkből és hűtőkről, a berendezések mögül, stb. Megpucoltuk az ablakokat, a sütőt kívülről-belülről, mostmár átlátni a sütő ajtaján :) A nappalit át is rendeztük, most sokkal jobban tetszik mindenkinek. A nagy munkában jól elfáradtunk, a térden kúszva felmosástól és a sütősikálástól még izomlázam is lett :) Egy könnyű és gyors vacsi után tehát pihenésképpen moziba mentünk, Lois, Trina, Paddy és én. A No Strings Attached című lányos, romantikus vígjátékot néztük meg, ami nagyon tetszett. Nyílván a műfaj már elárul valamit a filmről, viszont ami tetszett benne, hogy tényleg vicces volt. Meg volt a szokásos fiú-lány dráma sztorivonal, viszont nagyon sokat nevettünk alatta.

A vasárnapi napot pihenéssel és olvasással töltöttem. Este Lois telefonját kerestük, amit a házon belül lehalkítva hagyott el, ha minden igaz még mindig nincs meg.

Ma suli után beugrottam a volt kolim bárjába, mert a jövő évre már most elkezdtek új munkatársakat keresni és én gyorsan helyben ki is töltöttem egy jelentkezési lapot. A bevásárlószatyraimat már reggel direkt magammal vittem és a suliból rögtön az ASDAba mentem vásárolni. Mikor hazaértem azonban borzalmas rendetlenség várt a konyhában, így a Facebookos oldalunkon írtam egy tényleg kedves üzenetet a háziaknak. Megjegyeztem, hogy egy kicsit megtisztelhetnék a munkánkat és hogy legalább azokat az edényeket mossák el, még ha másra nincs is idejük, amiket mások használnának (serpenyő, lábas, ilyesmi). Remélem nem sértésnek veszik, hanem ezentúl egy kicsit jobban odafigyelnek.

Ezen kívül a közeljövőben egyszer Marikával fogunk pörköltet készíteni, holnap pedig a háziakkal megyek egy étterem/szórakozóhelyre.

Azonosító kártya, Ocean

Az előadás szerintem viszonylag jól sikerült, a társaimtól is pozitív visszajelzéseket kaptam. Előttem egy kanadai cserediák, Courtney tartott előadást. A többiek szerint pedig a tanár többet mosolygott az én előadásom alatt, mint Courtneyé alatt. Matejnek, a cseh "csoporttársamnak" nagyon megtetszett a Prezi is és rögtön érdeklődött is, hogy hogyan működik. Az eddigi előadásokkal ellentétben én nem a heti olvasmányt foglaltam össze, hanem próbáltam inkább egy kis bevezető információval szolgálni a prezentációm lényegéhez, ami egy kérdés volt, amire a választ a többiektől vártam. Természetesen az én szakomon egyetlen egy kérdésre sincs helyes válasz, így valójában nem is választ, hanem diskurzust vártam tőlük. Néhányan hozzá is szóltak a témához, de nem úsztam meg a saját véleményem kinyilvánítását sem :)

Csütörtökönként a másik órám a Kelet-Közép-Európa Politikája című. Ezt egy német eredetű tanár tartja, Jan-Hinrik. Az idei félévben ő a kedvenc tanárom és ennek köszönhetően a kedvenc tantárgyam is. A tavalyi félév Tömegpusztítófegyverek című tantárgy után világossá vált számomra, hogy teljesen mindegy hogy mennyire nem érdekel a téma, hogyha a tanár jó, akkor az órák is azok lesznek.

Tegnap délelőtt pedig elmentem a munkához szükséges azonosító kártyámhoz. Ez olyasmi mint egy beléptetőkártya, viselni kell munka közben, de ha jól tudom, akkor nem mágneses, így valójában nem beléptető, csak úgy néz ki. A világ végére kellett mennem, de mivel minden busz pont jött kb. háromnegyed óra volt az út egy irányba. Egy Budaörs-típusú logisztikai és business központ negyedébe értem Nottinghamnek a busszal. Az Aspect Business Park bejáratának járdája nincs is, csak autósbehajtója, így a sorompó megkerülésével juthattam be. A kártyát egyébként kb. 5 perc alatt készítették el, a fotót egy digitális fényképezőgép segítségével pedig elsőre sikerült eltalálni. Egyenlőre nyakbaakasztóm sajnos nincs, csak csíptető, mert a nyakbaakasztó pont elfogyott. De jövő pénteken érdeklődhetek és küldenek nekem egyet postán :) Egy ilyen kártyával tiszta felnőttnek érzem magam már :) (Itt is egy gyors kép az igazolványról):

Este a többiek a házból és a szomszédból (Lois és épp látogatóban lévő bátyja, Paddy, Trina, Mike), valamint 2 máshol lakó barátaik bulizni indultak az Oceanbe és úgy döntöttem, hogy én is velük tartok. Ez végül egy jó döntésnek bizonyult, nagyon jól éreztem magamat. Ugyan alapvetően nem szeretem az Oceant, de találkoztam több ismerőssel is, akikkel együtt tanulok és jót táncoltam, szórakoztam. Az árakra való tekintettel 1 italt fogyasztottam, de attól tartok legközelebb még ennyit se fogok. Olyan 2-fél 3 körül értünk haza Paddy, Trina és én taxival. Bár idén nem nagyon jártam bulizni, ilyenkor amikor ráérek, lehet hogy kicsit visszaszokom, mert nagyon jól éreztem magam.

Látogatók a 80 Kimbolton-ban

Igyekszem máris nem elmaradni a bejegyzésekkel, kifogásokkal inkább nem is fárasztom magamat, hanem a közepébe vágok és folytatom az események leírását szombattól.

Szombat délután végre találkoztam Mariával. Maria Svédországban lakott egy folyosón velem, vele jártam edzeni a második félévben az edzőterembe, meg futni, úszni. Az idei év második szemeszterét Nottinghamben tölti cserediákként és ugyan már egy pár hete itt van, eddig nem sikerült összehoznunk a találkozót. Szombatra viszont megbeszéltük, hogy itt a Lenton negyedben találkozunk, ahol egyébként mind a ketten lakunk és az egyszerűség kedvéért nem kávézóba mentünk, hanem nálunk teáztunk. Nagyon sokat beszélgettünk, egész délután itt volt.

Az utóbbi napokban elég sok mocsok gyülemlett fel ismét a házban, de szerencsére pénteken Lois és Hollie kitakarították a konyhát és a fenti mosdót, mert Lois egyik barátnője érkezett látogatóba. És mivel legutóbb a lenti (mi szintünkön lévő, tehát igazából az első emeleten lévő) fürdőszobát érkezésünk másnapján Mikával takarítottuk utoljára, ezt ismét kezelésbe vettem. Sőt mivel megszereltük a porszívót is Mikával, amit roppant nagy hibájából kifolyólag eddig senki sem használt a házban, még a lépcsőt és folyosót is kiporszívóztam (itt szőnyeg van végig) vendégem érkezése előtt.

A hétfői napon a reggeli órák után vásárolni mentem, majd az egész délutánt tanulással töltöttem, így gyakorlatilag semmi izgalmas nem történt.

Kedden és szerdán szintén tanultam, tegnap este viszont Yana is átjött vacsorázni. Már kedden hívott az órámról hazafelé jövet, hogy vár rám a könyvtárban. Ezt hirtelen nem értettem, de aztán láttam az smst amit az órám alatt írt, hogy tudja, hogy 6-kor végzem a könyvtárban fog várni rám, hogy találkozzunk. Végül megbeszéltük, hogy szerda este jön át vacsizni. A nap nagyrészét a ma tartandó prezentációmra való készülés kerülésével töltöttem, így sütöttem sütit, mosogattam, stb. Vacsorára sült tészta volt, desszertnek pedig a napközben előkészített tésztából frissen készített süti. A sütiből egyébként még napközben minden villalakónak készítettem elő az asztalra egyet, névvel ellátva, egyiküknek aki nem eszik csokit, csoki nélkül készítettem. Nagyon örültek neki és folyamatosan érkeznek az invitálások, hogy kivel lakjak jövőre :)

Ma reggel korán keltem, hogy a tegnap kimaradt munkát befejezzem és hamarosan indulok az egyetemre előadást tartani.

Tréning és új laptop vásárlás

Tegnap háromnegyed 12-re mentem a Meadows Health Centre-be tréningre, ami az új munkahelyen főhadiszállása. Útközben még gyorsan beugrottam a Victoria Centre bevásárlóközponba, ahol az Apple bolt található. Itt megtudtam, hogy a legújabb hibája a gépemnek, hogy nem működik a beépített hangfal, az alaplapcserével orvosolható egyedül. Elküldhetik 1 hétre árajánlatkérésre a gépemet, ha szeretném. Mondtam nekik, hogy a felhalmozódott hibák (aksi, internet, hang, külső sérülés) miatt már gondolkoztam egy új gép vételén. Érdeklődtem, hogy van-e náluk raktáron és hogy tényleg annyi-e a diákkedvezmény mint amennyinek én tudom. Mondtam nekik, hogy még látjuk egymást és elindúltam tovább a tréningre.

Hárman voltunk, a főnök, egy másik lány Shaminda és én. Nagyon kedves volt a főnök, kávéval kínált minket és mondta, hogy szóljunk ha szünetet szeretnénk tartani. Kaptunk egy jó nagy adag papírt mindenféle információval, szógyűjteményekkel angolul, jó tanácsokkal, a jó tolmács profiljával. A papírmunkával kezdtünk, ami banki adatokat tartalmazott a későbbi fizetés utalására, kérelmet a műanyagkártyánk készítésére, ilyesmit. Szituációs játékkal folytattuk, ugyan el nem játszottuk csak meséltük, hogy hogyan cselekednénk bizonyos helyzetekben, és Sangita (főnök) is hozzátette az ő véleményét. Végül fél 12-től 4 óráig tartott és akkor elindultam vissza a Victoria Centrebe.

Az elmúlt napokban már megbeszéltük anyuval a gépvásálást, nem is kellett gondolkodnom, hogy milyen szeretnék, mert már utána néztem. Az Apple nem volt kérdés, a pontos típuson gondolkodtam korábban, de azt is hamar eldöntöttem, hogy maradok a szépséges fehér MacBooknál. Megismertek a boltban mikor beléptem és mondtam, hogy akkor szeretném a gépet. Az egyik fiú elment érte a másik csak annyit kérdezett a diákigazolványom alapján lehívott számítógépén látott adatok alapján, hogy még mindig nemzetközi tanulmányokat tanulok-e, és már üthettem is a pin-kódomat a bankkártyaolvasóba. Az egész 5 percig sem tartott, már sétáltam ki egy zacskóval a kezemben, amiben a gyönyörűséges új MacBookom volt.

Óvatosan bontogattam itthon az amúgy roppant igényes csomagolását a gépnek és perceken belül működésbe is hoztam. A Macintoshok egyik előnye, hogy minden használatra készen áll rajtuk, csak hálózatot kell választani és pár személyes adatot beírni regisztrációnak. Egymás mellé helyeztem az asztalomon a két gépet és akkor nagyon elszomorított, hogy meg kell váljak a régi kis gépemtől, ami a legelső saját számítógépem volt. Sok helyen járt velem az a kis gép, de remélem ez is hasonlóan sokfelé jár majd.

Sütőtök leves Marikával

Tegnap délután sütőtök levest főztem és Marikát is áthívtam egy késői ebédre. A kb. fél 5 körül elfogyasztott ebéd után olyan fél 8-ig még beszélgettünk, teázgattunk. Kötöttünk is volna, de ő otthon felejtette a kötnivalóját, így csak beszéltünk róla :) Jövő hétfőn lesz a diploma védése, utána pedig két hétre hazamegy pihenni, így nem lesz kötőklub. Este még filmet néztem, aztán mentem is aludni.

Ma reggel bosszúsággal kezdődött a napom. A tegnap esti filmet fülhallgatóval hallgattam, majd szépen kihúztam a gépemből mielőtt eltettem őt is aludni. Ma reggel viszont, amikor a zdf.de-ről letöltött híradót szerettem volna megnézni a német gyakorlása céljából nem működött a számítógépem beépített hangfala. Később azt is észrevettem, hogy a lyuk ahova a fülhallgatót kell dugni pirosan világít. Így hát utána néztem a neten egy kicsit a problémának, és sok hasonló szerencsétlenül járt véleményét olvastam, de amellett döntöttem, hogy holnap elviszem a városba az Apple boltba.

A nap további részében 12-17 óra között óráim voltak, volt izgalmasabb és borzasztóan unalmas is. Viszont egyik barátom, Joey napja nagyon izgalmasra sikeredett az unalmas órák ellenére. A barátnője érkezett volna Nottinghambe fél 6-ra Svédországból, de szegény 11 óra óta a stockholmi Skavsta reptéren dekkol az ország feletti hóvihar miatt. Három órán keresztül ültek a repülőgépben, miután kiszállították őket és kiküldték a biztonsági kapukon kívülre. Majd kiderült, hogy most már biztosan indulni fognak este fél 6-kor, de egy kicsivel később újabb információ jött miszerint újra lezárták a kifutópályát. Mi itteni 5 órakor váltunk el egymástól, remélem minden rendben van Joey barátnőjével. A probléma, hogy szegénynek majd még Nottinghambe is el kell valahogy jutnia.

A búcsú utáni napok

Mióta Mika vasárnap elment nem sok minden történt. Kb. egy órával miután hazaértem kopogtatott az ajtómon Lois és afelől érdeklődött, hogy hogy érzem magam, jól vagyok-e. Bejött, leült és megnyugtattam, hogy már nem ez az első alkalom, hogy elváltunk egymástól és bár teljesen megszokni nem lehet, már jó gyakorlatunk van benne és kicsit már könyebb :) Az este folyamán még Mike is érdeklődött, hogy jól vagyok-e, aminek szintén nagyon örültem és kedves gesztusként értékeltem. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen figyelmesek lesznek, főleg mivel tényleg jól viseltem az elválást :)

Hétfőn az óráim után elintéztem a heti bevásárlást, feltöltöttem a hűtőt és a konyhaszekrényt is. A hétvégén Londonban Krisztinél nagyon finom műzlit reggeliztünk, szerencsére a helyi boltban is megtaláltam, így az utóbbi két napban már azt ehettem itt is. Este lustaságomból kifolyólag nem mentem kötni, hanem inkább kényelmesen megvacsoráztam.

Tegnap, kedden csak délután 4-6 között van német órám, így a nap nagy részét tanulással töltöttem itthon. Nem voltam megelégedve a német jegyemmel előző félévben, így ebben a félévben még többet fogok készülni. A németórákkal az a legnagyobb problémám, hogy habár első évben jónak találtam a tanárt, mostanában úgy érzem, hogy az órán nem tanulok semmit, csak amiatt fejlődöm, amit itthon tanulok. Hát ez még mindig jobb, mintha semmit sem tanulnék, de mégsem a legjobb. Vacsorára szerencsére volt maradékom hétfőről, így nem kellett főznöm.

A mai nap még nem sok minden történt, elég későn keltem, de azért egy említésre méltó mégis. Megkaptam az e-mailt a "főnökömtől" Sangita-tól, hogy pénteken 11.45-re mehetek a tréningre. Remélem jövő héten már dolgozhatok is :)

És végezetül az órarendem egyszerűsített formája:

Hétfő: 9-12

Kedd: 16-18

Szerda: -

Csütörtök: 12-17

Péntek: -

u.i. A képek a Mikával közösen eltöltött két és fél hétről itt tekinthetőek meg.

Restart

Az egyik oka annak, hogy az előző blogomat kissé elhanyagoltam az volt, hogy megváltoztattam az e-mail címemet, de a blogom a régihez volt rendelve, amit nem lehet megváltoztatni. Így elég kellemetlen volt átjelentkezgetni folyamatosan a két fiók között. Ezért ezentúl újult erővel itt kezdek neki a blogolásnak, remélhetőleg sikeresebben.

A blogomnak két célja van:

(1) Elsősorban az emlékeimet szeretném virtuálisan papírra vetni, hogy később ilyesformán is visszatekinthessek külföldön töltött egyetemi éveimre.

(2) Ha már ezt megteszem, akkor miért ne osszam meg kedves barátaimmal és családommal mindezt?

Remélem élvezettel fogjátok olvasgatni kalandjaimat és előbb-utóbb ti is részesei lesztek!