Welcome hét

Hétfő reggel fél 10-re kellett az egyetemre érni, hogy az utolsó eligazítást és a részletes beosztást megkapjuk. Mindenki kapott egy menő motorola walkie-talkiet is, amin keresztül egész héten ment a kommunikáció. A Nemzetközi Iroda beosztotta, hogy mikor melyik koli csapatának kell delegálnia embereket a különböző feladatokra és a mi feladatunk pedig az volt, hogy magunk közül beosszuk kit, mikor és hova küldünk. Megkaptuk a munkapólóinkat, amik szép sárga University of Nottingham feliratú pólók és egy sötétkék zipzáros pulóvert is.

Az eligazítás után szabadjára lettünk engedve és jött a "calm before the storm" vagyis a vihar előtti csend, ugyanis a diákok másnap reggeltől érkeztek. Én ezt a kis időt jól ki is használtam és visszajöttem a városba a bankomhoz, hogy új, diák számlát nyissak, ugyanis eddig csak külföldieknek szóló számlám volt, amiért fizetni kellett. A diák számla viszont ingyenes és még 1000 font ingyen hitel is van, ugyan erre remélhetőleg nem lesz szükségem.

Este fél 6-ra mentem vissza a koliba, mert úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy együtt vacsorázunk és közben osztjuk be, hogy ki mit csinál. Pizzát rendeltünk és a beosztás után mentünk is aludni, hogy előre is rápihenjünk az elkövetkezendő napokra.

A hét nagyon jól telt, bár elég fárasztó volt kb. mint egy vasutas tábor csak rövidebb. Én a Cripps kollégiumban voltam és a társaim Eric (Kenya), Eric (Tajvan), Natalie (Kanada, de szülei mindketten kínaiak), Akshaya (Nepál), Salman (Pakisztán) és Joyce (Kína) voltak. Mindenki nagyon jó fej volt és nagyon jól éreztük magunkat együtt, de voltak olyan programpontok ahol másik csapatokkal is együtt dolgoztunk.

A legtöbb diákot a Heathrow reptérről buszokkal szállították kedden a campusra, azonban a mi kollégiumunk volt fenntartva azok részére, akik egyénileg érkeztek Nottinghambe. Így a többi kollégiumba egyszerre egy busznyi diák érkezett, de hozzánk folyamatosan egész nap érkeztek a diákok. Érkezés után rögtön regisztrálniuk kellett a Nemzetközi Irodánál, hogy megérkeztek és csak ezután kaphattak szobát. Így kedden este 5-ig ott is volt 3 alkalmazottja a Nemzetközi Irodának a kolinkban, hogy regisztrálja az érkezőket. A hét további részében azonban a mi feladatunk volt, hogy az este 5 és reggel 10 között érkezőknek szobát biztosítsunk és másnap elküldjük őket a főépületbe regisztrálni. Szerencsére viszont mindezt Eric intézte, így nekünk nem kellett éjjel 2-kor vagy 4-kor felkelnünk, amikor érkezett valaki. Viszont mint egy jó ifi, mindig láthatónak kellett lennünk, úgyhogy szabad időnk így se volt, ugyanis a "Hall Duty" este 11-ig tartott. A Hall Duty igazából annyit takart, hogy a kollégiumon belül elérhetőnek kellett lenni.

A programot a Mini International Evening (mini nemzetközi est) zárta péntek este. Ez az East Midlands Conference Centre-ben volt, ami a campuson található. (Jelenleg van mellette egy óriási lyuk, azt hallottam, hogy hotelt építenek oda.) Itt a különböző egyetemi klubok léptek fel, pl. a nemzeti ünnepükön a Saudi klub, 2 lány a songwriting societyből (dalszerző klub), néhány skót táncos, az egyik segítőtársam Rob egy gitárral és még az egyik új diák Malajziából is fellépett. Amikor a Saudi society egyik tagja lejött a tömegbe, hogy felhívjon valakit a színpadra, akkor a környezetemben senki sem volt hajlandó felmenni vele, még a segítők se. Ezt nagyon cikinek éreztem, úgyhogy mondtam neki, hogy én szívesen megyek és fel is mentem. Nagyon vicces volt egyébként egy bottal kellett hadonászni, de nagyon aranyosak voltak.

Szombaton reggel 7 és 8 között volt a reggeli és mindenkinek el kellett hagynia a szobáját fél 9-ig. Mindenki a koli udvarán is volt fél 9-re és vártuk a buszokat, amik mindenkit a végleges évközbeni szállására szállított. Sajnos úgy szervezték ezt, hogy a campus másik végéből indulva kezdték el teljesen kiüríteni a kolikat, így a mi diákjaink már elég türelmetlenek lettek a végére, sokan taxival mentek el.

A munka lezárásaként összeszedtük a walkie-talkiekat majd büféjelleggel szendvicseket ebédeltünk közösen, majd mindenki indult haza. Mi még vissza mentünk a koliba összeszedni a cuccainkat, aztán irány haza.

2011. szeptember 18.

Szombaton vásároltam egy Vanish szőnyegtisztítót és vasárnap délelőtt már ki is próbáltam az egész szobámon. Az én szobám az egyetlen ahol padlószőnyeg van, mindenhol máshol parketta, a mosdóban pedig követ imitáló pvc.

Délután 3-ra mentem a campusra, mert hétfőtől kezdődött a Welcome Week, de vasárnap 3-kor lehetett átvenni a kulcsot a koliszobához, ahol a hetet töltöttük. Egész héten csapatokra voltunk osztva aszerint, hogy ki melyik koliban van elszállásolva és minden koliban volt egy főnök, a Team Leader. Az én főnökön Eric volt, Kenyából és így a kulcsot is tőle vehettem át. Miután beköltöztem a szobámba, ott is hagytam a bőröndömet és jöttem vissza a lakásba.

Este 7-től a Red Hot Buffet nemzetközi étteremben volt egy vacsora a Welcome héten résztvevő diák segítők részére, ahol jobban megismerhettük egymást. Ez egy all-you-can-eat étterem, ahol a minőség az all-you-can-eat éttermeknek megfelelő volt. Az este nagyon jól telt, és külön öröm volt, hogy nagyon közel volt a lakásunkhoz, így én itthon aludtam még vasárnap este.

2011. szetember 17.

Szombaton Laurával IKEAba mentünk. Busszal kell menni és kb. 40 perc az út, így olyan 11 körül értünk oda. Meglepődtünk, mert óriási buli fogadott minket és mint az kiderült, aznap jött ki a 2012-es katalógus a nottinghami boltban. Volt egy kerekű biciklis, gólyalábas, osztogattak svéd zászlót és lehetett fotózkodni is. A fotózás eredményét majd felrakom, amint sikerül kiismernünk magunkat Laura scannerén, amit a fiúktól (James és Erik, akik itt laktak) vett. Az IKEAban ebédeltünk a vásárlás után és kb. 3-kor végeztünk, ami azt jelenti, hogy olyan 4 óra körül értünk haza. Utána ismét nem emlékszem, hogy mi mindent csináltunk, de valószínűleg szerveztük az életünket. Azt hiszem például további takarítószereket vettünk :) Azt hiszem mind a ketten mániákus takarítószerkedvelők vagyunk.

2011. szeptember 16.

Pénteken reggel 9-re mentem az egyetemre a Nemzetközi Irodába (International Office). A jövő heti Welcome hétre kellett előkészíteni a csomagokat a diákoknak és erre a napra külön 50 fontot fizetett az Iroda azoknak akik ráértek és segítettek. Gyakorlatilag a vasutas borítékoláshoz állt legközelebb a munka. 2200 nemzetközi diák és 400 cserediák welcome csomagját kellett összeraknunk. Ehhez egy raktárból át kellett cipelni rengeteg dobozt a csomagolótermünkbe, amiben információs füzetecskék, papírok és átlátszó mappák voltak. Miután mindent átcipeltünk, megszerveztük a munkafolyamatot és gyakorlatilag egész nap monoton dolgoztunk. A vezér Eric volt Kenyából, aki már korábban is dolgozott Welcome Week Assistant-ként. Ebédre pizzát rendeltek nekünk és kb. 3 óra körül végeztünk ha jól emlékszem. Ez a nap jó volt arra, hogy néhány arcot felelevenítsek, akiket már a kiválogatás alkalmával láttam, de nem nagyon ismertem. A délutánra már egyáltalán nem emlékszem, de az első héten minden napom nagyon hosszú volt és folyamatosan csináltam valamit.

2011. szeptember 15.

Csütörtök szintén elég sűrűre sikeredett, mivel szerettem volna mindent elintézni még mielőtt elkezdődött az egy hetes munkám a campuson. Szerdán már rendeltünk is az Amazonon egy porszívót, amit csütörtökön vártunk, szóval a délelőttöt takarítással, kipakolással és várakozással töltöttem főleg. Miután megérkezett a porszívónk délután megvettem az éves bérletemet a városban, amit a diákigazolványomra töltenek fel és mágneskártyaként lehet használni.

Sokszoros facebook üzenet és sms váltás után gyakorlatilag az összes tavalyi lakótársammal és szomszéd házban élővel megtudtam, hogy az egyik lány kulcsa a házukhoz, amiben az én cuccaim is vannak a fiúk házában van. (A fiúk és a lányok idén külön költöztek, egy fiú és egy lány házba). Elmentem hát Laurával a fiúkhoz, akik oda is adták a kulcsot. Be is sikerült jutnunk a házba, azonban rögtön elkezdett pittyegni a riasztó. A pittyegésből sziréna lett, mi meg pánikoltunk Laurával, hogy most mi legyen :) Próbáltuk elérni a lányokat, de senkit sem sikerült, aki tudta a kódot, csak olyanokat akik nem tudták. Aztán szerencsére Trina pont visszaért a szörfözésből a nyaralásán és látta az smsemet, amit korábban küldtem és megírta a kódot, így elhárítottuk a vészhelyzetet és összeszedtük a cuccaimat, majd taxival távoztunk a tett helyszínéről. Az egyik szomszéd ki is jött egyébkénta, amig még ment a riasztó, de mikor látott minket megnyugodott és visszament a házába.

Este elmentünk az ASDAba nagy bevásárlást tartani, majd 2 órát ott töltöttünk és hazafelé este fél 10 körül megszakadtunk. De vettünk jó sok takarítószert és az alapvető élelmiszereket is mind beszereztük. Miután már megvacsiztunk és elpakoltunk Laura lement az alsó szinten lévő hálószobájába és pont amikor kinyitotta az ablakot megszólalt egy riasztó a lakásban. Nem tudtunk róla, hogy bármilyen riasztónk is lenne és nagyon hangosan szólt. Rájöttünk, hogy a tűzriasztó az, majd összeszedtük legnagyobb értékeinket (vagyis a laptopunkat) és kimentünk megnézni, hogy most mi van. Két riasztós sztori egy napra kicsit már sok volt :) De amint mentünk felfelé a lépcsőn jött szembe egy srác, aki azt kereste, hogy hol kell kikapcsolni a riasztót, mert ők főznek és emiatt indult be a riasztó. Szerencsére megtalálta, így már csöndben térhettünk vissza a lakásba.

A lakás egyébként nagyon király, már majdnem teljesen kész vagyunk a dekorációval és az otthonosítással. Mivel tavaly két barátunk lakott itt, a legtöbb kiegészítőjüket és használati tárgyukat megvettük tőlük, így már az első naptól kezdve tudtunk főzni és enni. Mivel egy domboldalban van az épület és az egész utca is, a házba két oldalról lehet bejönni. Mi a fenti utcáról szoktunk, így az épületbe bejővén lefelé indulunk a lépcsőn egy emeletnyit. A lakásba a felső szintjén jövünk be, ahol a nappali és a konyha van, valamint egy vendég mosdó. Az előszobából megy lefelé a lépcső, ami a két hálószobához és a fürdőszobához vezet, de erről majd igyekszem képeket is küldeni. A címünk egyébként 3 Kings Court, Commerce Square, NG1 1HS, Nottingham. Egy térképen meg tudjátok nézni, hogy a belvárosban lakunk, a Lace Market nevű negyedben, ami nagyon szép és tiszta.

2011. szeptember 14.

Szerda reggel az ébresztőórám 2.45-re volt beállítva, hogy 3.45 körül elindulhassunk Mikával a reptérre. Kedd este már teljesen bepakoltam, a bőröndöket lemértem, így minden probléma nélkül 4.15-re már a reptérre is értünk. Az eredeti reggel 6 órás indulás helyett fél órás késéssel indultunk, mert a Brüsszeli irányítóközponttól nem kaptunk "slot"-ot, azaz résidőt. Az utazás eseménytelenül telt, próbáltam pihenni a repülőn, de ahogy általában sosem, most sem sikerült álomba merülni. A leszállás utánra egy kávézást terveztem a reptéren, mert a menetrend szerint a gépem 7.30-kor szállt volna le, a vonatom pedig csak 9.50 körül indult volna. Azonban több WizzAir gép is érkezett Londonba Kelet-Európából reggel és óriási sor volt a határon, így kávézás nélkül is 9 órára értem csak át a vasútállomásra. Luton repterét és vasútállomását egy 5 perces buszút választja el egymástól, ami 10-15 percenként jár, úgyhogy még ezt is bele kellett kalkulálnom a terveimbe.

A vonaton ismét első osztályon utaztam, így felszállás után már hozták is a kávét, vizet és a kekszet. A menetrendszerintinél kicsit hamarabb érkeztünk meg Nottinghambe és a vasútállomásról azonnal az új lakásunk felé vettem az irányt. Szerencsére még csomagokkal is kb. 10-15 perc gyalog az út, a lakás ablakából látszik is a vasútállomás. Mikor beléptem a kapun az épülethez hallottam, hogy csörög a telefonom: Laura osztrák száma volt. Gondoltam, mivel már úgyis itt vagyok nem hívom vissza, hanem csöngettem a kaputelefonon, de sajnos senki sem válaszolt. A második sikertelen próbálkozás után visszahívtam a telefonján és mint kiderült elém ment a pályaudvarra. Próbált egy rövidebb úton menni, de végül hosszabbnak bizonyult és a vonatom is hamarabb érkezett, így elkerültük egymást. Kb. negyed órát vártam rá, addig az udvaron rá is kérdeztek, hogy kizártak-e, de mondtam, hogy még csak most költözöm be :) Nem sok mindenkivel találkoztam még a házban egyébként, de akivel igen azok nagyon kedvesek voltak.

Szerda délután azonnal nekiláttunk az ügyintézésnek, megrendeltük az internetet az Orangetól, átnéztük a lakást, hogy minden rendben van-e, stb. Marikához is átugrottunk este a cuccaimért amiket a nyáron őrzött nekem, de mivel a barátja John aznap este érkezett kocsival csak teáztunk és felajánlották, hogy később áthozzák a cuccaimat. Mi közben elmentünk az egyik kedvenc helyünkre vacsizni az Alley Caféba, ami egy vegetáriánus étterem. Laura salátát én pedig egy nagyon finom vega hamburgert ettem. Vacsi után John és Marika hozták a cuccaimat, így szerencsére ágyneműm is volt, amiben aludni tudtam.

Munka, tanulás, munka...

Ezen a héten egy kicsit sűrűbb volt a program május elejéhez képest. Háromszor is tolmácsoltam, hétfőn, kedden és ma (a mairól csak ma érdeklődtek, hogy ráérek-e, de szerencsére ráértem). Kedden pl. a reggeli 9-kor lévő vizsgám után mentem tolmácsolni. A vizsga 3 órás volt és 3 esszékérdésre kellett válaszolni. Én 2 óra 35 perc után kijöttem, mert amit akartam leírtam és a második órától már nagyon fájt a kezem is. A vizsga vége előtt maximum 15 perccel lehet kijönni, az utolsó 15 percen nem. Így úgy döntöttem, hogy 2 óra 35 perc bőven sok is :)

A munka után még beugrottam a főirodába felszedni a fizetésemről egy papírt, a fizetést pedig már április 26-án megkaptam. Másnap ügyintézés céljából 2 órát álltam sorban, mert a nyugdíjjal kapcsolatban intézni kellett valamit.

Tegnap Loisszal Sainsbury'sben voltunk vásárolni. A Sainsburysben szerencsére van egy Starbucks is, így a Frappucino Happy Hour alatt meg is ittunk egyet :) Mikor a taxinkra vártunk a bolt előtt, megláttam Mariát, a svéd folyosótársamat aki idén itt van Erasmuson, és mivel útbaesett meghívtuk a taxizásra :)

Ma lebeszéltem az első tréningemet a koli bár melóra, így kedden reggel egy tolmácsolással fogok kezdeni, majd vizsga fél 5-től és este negyed 8 és negyed 12 között pedig bármunka. Ugyan ezekre a munkákra amiket most csinálok a pénzemet majd csak június végén fogom megkapni, jó lesz azért majd szeptemberben.

Ja, és tegnap sztrapacskát csináltam vacsira. Ízre finom lett, de azért állagra van még mit gyakorolni :) Ehhez lehet az is hozzátett, hogy készítés közben elfogyott a lisztem....

International Welcome Week Assistant találkozó

Tegnap 1-től az egyik tantárgyból volt még egy összefoglaló óra. Kicsit korábban indultam el, mert még scannelnem és fénymásolnom kellett a könyvtárban, így Loisszal egyszerre indultunk. Amint kiléptünk a házból, elkezdett esni az eső, de vissza már nem fordultunk. Joeyval előre megbeszélten útközben találkoztunk és Joey megállójától fogva busszal mentünk az egyetemre. Az órámról egy kicsit hamarabb el kell indulnom, mint ahogy vége lett, mivel 2 órára a Staff Clubba kellett mennem.

A legfrissebb munkámról volt egy tájékoztató és ismerkedő. Megtudtam, hogy kikkel leszek egy csoportban és hogy melyik koliban lévő friss nemzetközi diákokat fogjuk pesztrálni 1 hétig. A segítők nagy része ázsiai, de találkoztam Ramonával egy román lánnyal is. Nagyon érdekes helyekről is vannak diákok az egyeteken, amikre soha nem gondoltam volna, pl. Trinidad és Tobago, Malawi, Macao, stb. Feliratkoztam egy listára is, hogy én szívesen megyek felszedni a diákokat a Heathrowra. Ez egyébként egy nagy projekt lesz, ugyanis kb. 20 busszal megyünk majd és kb. 1000 nemzetközi diákot kell majd összeszedni a Heathrown. Összesen vagyunk 30-an segítők, de ebből többeknek viszont aznap itt kell maradniuk majd, hogy fogadják a diákokat. Azért remélem mehetek a reptérre :) Állítólag nagyon fárasztó lesz a hét, de hát voltam én már párszor ifivezető nyári táborban, szóval nem aggódom, hogy menni fog-e. A campuson 7 kollégiumban fogják erre a hétre elhelyezni a diákokat és minket is, én a Cripps Hall-ban leszek.

Ma este Lois pedig megveszi a repülőjegyét Budapestre, amit a két hét múlva lévő szülinapjára kap a szüleitől. Mindketten nagyon várjuk, hogy ott tartsunk már, már csak azért is, mert az a vizsgák végét is jelenti. Velem együtt júni 7-én, de ő Manchesterből (én pedig Londonból) fog repülni és júni 10-ig marad.

Újabb munka :)

A hétvége csendesen és a ház körül telt, így nem sok izgalmat tudok róla megosztani. A mai napról azonban már annál többet. 10-re mentem az egyetemre az idei évben az utolsó órámra. A brit politika órámon összefoglalás volt. 12-ig szokott tartani, de nekem 11.15-kor német vizsgám volt, így 11.05 körül eljöttem róla. Ez nem volt probléma, már csak azért sem, mert már nagyon a vége felé tartott a beszélgetés és a szükséges információkat megszereztem a vizsgával kapcsolatban.

A német vizsgának ez a része, hivatalosan a szóbeli, de sokat nekem nem kellett beszélnem. 25 perc felkészülési idő után egy 10 perces telefonbeszélgetés majd még 25 perc körmölés következett. A feladatot angolul kaptuk és le volt írva, hogy mi az Observer című újságnál dolgozunk és egy cikk írásához fel kell hívnunk egy német telefonszámot. Ezen kívül pontokba szedve meg volt adva, hogy milyen információkra kell rákérdeznünk. A 25 perces felkészülési idő alatt gyorsan leírtam a már itthon előkészített és a fejemben még meglévő bemutatkozást, elköszönést, illedelmességi formulákat, majd előkészítettem egy engedélyezett szótár segítségével magukat a kérdéseket is. Ezután egy másik terembe kellett mennem, ahol csak egy telefon és egy telefonszám volt, majd tárcsáztam. A vonal túlsó végén egy egyetemi német tanár volt, de nem a sajátom és őt kellett a tinédzserek alkoholivási szokásairól kérdezgetnem. A beszélgetés szerintem nagyon jól ment, igyekeztem nem csak felsorolni a kérdéseimet, hanem minél többet hozzátenni, de természetesen ez inkább a másik fél mondandójának megértéséről szól. Miután leraktuk a telefont, visszatértem az első terembe és 25 percem volt, hogy angolul összefoglaljam mindazt az információt amit németül sikerült megtudnom. A feladatban a legnehezebb az volt, hogy hiába értettem, hogy mit mondott a telefonban a tanár, nagyon nehéz volt gyorsan minél többet leírni. Ennek ellenére szerintem viszonylag jól sikerült.

Közben összefutottam Yanával, hisz ő is 4-es szinten tanul nyelvet, csak ő spanyolt és pont egyszerre voltunk a teremben, egy kis csúszással. Megvártam míg ő is végzett és egy smoothieval együtt sétáltunk haza az egyetemről.

Amíg Yanára vártam viszont meg tudtam nézni az e-mailjeimet és így láthattam, hogy felvettek az International Welcome Week Assistant pozícióra, aminek nagyon megörültem. Csütörtökön lesz a részletes feladatokról tájékoztató és a többi sikeres társamat is megismerhetem, akikkel együtt fogok dolgozni egy hétig szeptember 18 és 24 között.

Délután Hollival és Loisszal, Hollie kocsijával vásárolni mentünk így most sok-sok finom zöldség és gyümi van a hűtőmben. Gyümik közül vettem áfonyát, málnát, banánt, szőlőt és almát, valamint fagyasztott erdei gyümiket és meggyet. Mindenből csak keveset viszont, mert drágák, de azért vannak jó kis akciók.

Reggelizés közben pedig egyébként meghívtam magunkhoz Loist, aki nem tudta, hogy mit csináljon júni 7 és 14 között. Már régebben is mondtam neki, hogy jöhet, viszont most konkretizálódott a dolog. Délutánra már nézett is jegyeket és ha a szülei kifizetik neki, akkor úgy néz ki, hogy jönni is fog :) Ennek már csak azért is örülök, mert szeretem a külföldi barátaimnak mutogatni, hogy milyen szép helyen lakom, meg természetesen önmagában annak is örülök, hogy Loisszal lehetek, aki azt hiszem a legjobb barátom a házból.

Mert munkából sosem elég :)

Szerda reggel 9.30-ra egy állás interjúra voltam hivatalos. Az egyetem nemzetközi irodája hírdette meg az International Welcome Week Assistant pozícióra. Azt mondták, hogy idén kicsit kevesebben jelentkeztek, mint korábbi években, viszont minőségben jobbak voltak a jelentkezők. Így körülbelül 100 jelentkező közül olyan 60-at hívtak be kb. 15 fős csoportos interjúkra. Miután elmondták a legfontosabb információkat, párosával be kellett mutatkoznunk egymásnak, majd a többieknek bemutatni a párunkat. Én Verenát mutattam be, aki Sao Paoloból származik és Manufacturing Engineernek tanul. A második feladathoz két csoportra osztottak minket és ötletelnünk kellett, hogy hogyan lehetne az egyetem diákjai és a helybéli emberek közötti kapcsolatokat felvirágoztatni. Ez egyébként egy aktuális projektje az egyetemnek, szóval az ötleteket esetleg fel is fogja használni az egyetem. A harmadik feladathoz újabb felosztásban, de ismét két csoportban az esküvő kapcsán az "A királyságot el kéne törölni Angliában" állítás mellett és ellen kellett érvelni, de a vita idő hiányában elmaradt és csak prezentáltuk a csoportokban. Én a kontra csoportban voltam és én egyik vicces érvemet, sajnos a csoportból valaki más adta elő, azt hogy mert így az embereknek plusz egy szabadnapjuk van, aminek mindenki örül :) De így nekem legalább az az intelligens hozzászólás jutott, ami amúgy szintén az én ötletem volt, hogy más országoknak meg elnökeik vannak, akiknek esetenként hasonlóan ceremoniális szerepük van, mint a királyi családnak, viszont fontos diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn. Végülis ötletem sincs, hogy hogy ment, úgy éreztem, hogy mindenki hasonlóan jól teljesített, az eredmény hétfőn fog kiderülni.

A kora délutánt az ASDÁban való bevásárlással kezdtem, a késő délutánt pedig Marikával töltöttem. Elsétáltunk a Lenton Recreation Ground nevű parkba, ott üldögéltünk egy 20 percet, majd visszasétáltunk.

Tegnap reggeltől estig órákon ültem, majd 5-7 között megnéztük a Blind Chance című lengyel filmet az egyik órám keretein belül. Most pedig a fagyis kocsi csodás zenéjét hallgathatom :)

Visszatérés Angliába

Amilyen rossz volt a hazafelé út április 1-én, olyan jó volt a mai visszafelé út Angliába. Reggel ugyan 5 órakor ébredtem, az első 10 perc után már nem is voltam fáradt és az egész napom élettel teli volt :) Mika vitt reggel ki a reptérre és azt hiszem az összes közül eddig ez a búcsúzkodás ment a legkönyebben és legvidámabban. Valószínűleg ez azért is volt így, mert már meg is van egészen pontosan 5 hét múlvára a repülőjegyem haza. Ezen kívül az izgi Skycourt várt rám, és kivételesen a csomagokkal sem volt stressz, ugyanis direkt fele annyi cuccot hoztam mint szoktam, hogy kevesebbet kelljen visszavinni. Ezt mindig eldöntöm, hogy így lesz, de valahogy a "na még 1 kabát" és "na még 1 cipő" gondolatok mindig győzedelmeskednek rajtam. Most az is segített, hogy kölcsön kaptam Sanyi szupernagy bőröndjét, aminek direkt csak az egyik felét töltöttem meg, a másikhoz hozzá se értem. Sőt, ezúttal még Husit és Párnát is otthon hagytam, ez azért már tényleg nagy szó.

Miután elbúcsúztam Mikától megnéztem, hogy milyen szép a Skycourt. Ugyan nagyobbnak képzeltem, de azért nagyon tetszett a kivitelezés. Miután megnézegettem a kirakatokat leültem egyet kávézni a Costában és elkezdtem készülni a délutáni próba német vizsgámra. 7:55-re átlibbentem a két pille könnyű kabin poggyászommal a sorba, és 8:25 körül fel is szálltunk. A repülés nagyon jól telt, olvasgattam meg németeztem. Az idő is nagyon szép volt, szóval kivételesen nem unatkoztam a repülőn.

Leszállás közben távolról megcsodálhattam London belvárosát is, ugyan általában a másik irányból szállnak le a gépek és sokkal közelebbről látni a várost, így se volt rossz. Az utolsó pár száz kilóméteren még azt is megcsodálhattam, hogy milyen közel is van egymáshoz Anglia és Franciaország, egyszerre láttam a két partot. Leszállás után összeszedtem a csomagomat és már indultam is a metróhoz. Mivel 11 és dél között metróztam, kivételesen nem voltak sokan a metrón. A Heathrowra menő járaton még a csomagoknak is van hely, így ismét semmi gondom nem volt velük. Már egy egész órát metróztam, miután a King's Cross - St. Pancras-nél leszálltam, átsétáltam a vonathoz és kb 15 perccel indulás előtt már el is helyezkedtem rajta. Az egyetlen problémám az volt, hogy farkas éhes voltam. A vonat első osztályán rögtön jött az újság, tea, keksz, víz és a wifi segítségével a németet is befejeztem. A táj ilyenkor gyönyörű, ahogy a dimbes-dombos vidéken minden zöldell. A vonaton se unatkoztam, még Mikával is tudtam skypeolni :)

A házba érvén aztán megcsapott a ház jellegzetes szaga/illata. Hirtelen furcsa, de jó érzés volt. Aztán kinyitottam az ajtómat és olyan üresnek tűnt a szobám. Még beszéltem anyuval és Mikával, aztán bementem a próba német vizsgára. Vacsira tejbegrízt ettem, bár lehet valami sósat jobb lett volna. Most már mindenkivel össze is futottam, jó újra látni az arcokat. És habár vizsgázni jöttem vissza, valahogy úgy érzem hogy most jó itt lenni. Valószínűleg ehhez az időjárásnak is köze van.

A dolgos hétköznapok

A hétvége csendesen, tanulással és a hétfői munkára való készüléssel telt. Hétfőn miután reggel időben felébredtem és elkészültem, az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy nem megyek egyetemre. Ebben a félévben eddig minden órán jelen voltam, így hétfőn kiutaltam magamnak egy szabadnapot. A délelőttöt így a heti bevásárlással és a délutáni munkára való további készüléssel töltöttem. A munka időpontját 14.45 és 15.20 közöttre adták meg, de én izgalmamban úgy siettem, hogy már 14.28-kor bejelentkeztem a recepción. Egy ilyen kis fehér jegyzettömb kinézetű könyvecském van, amibe mindig fel kell jegyeznem az "foglalásokat". Ezeket telefonos egyeztetés után e-mailben kapom meg és rögtön be is kell őket jegyezni. Ha később valamelyik fél lemondja (orvos, beteg), akkor a lapot megtartva a törölve feliratot kell ráírni. Két további indigós lap biztosítja az orvos és az iroda példányát. Mivel mi az orvosoknak dolgozunk és nem a betegeknek, ezért a beteg nem kap példányt. Ezen az űrlapon egyébként érkezés után a recepciós jegyzi fel, hogy mikor érkeztem, majd a végén az orvos írja alá, hogy meddig tartott a kezelés. A munka egyéb részleteiről természetesen a titoktartás miatt nem írhatok, de annyit azért megosztok, hogy nehéz a feladat. A munka természeténél fogva kényelmetlen kérdéseket és válaszokat kell közvetíteni orvosok és betegek között, senki sem szereti az egészségyügyi állapotát kiteregetni, és mégis én mint harmadik személy vagyok ott. A másik nehézség, pedig az hogy az orvoshoz nyilván problémák miatt megy az ember többnyire, így gyakori a rossz hír, amit nekem kell közvetítenem. Ezekre egyébként számítottam is, de ettől még nem könyebb. Viszont elég jól fizet. A munka egyébként összesen 20 percet vett igénybe és mivel nincs is messze a rendelő ahova menni kellett, negyed óra alatt haza is sétáltam.

Este nem terveztem kötni menni, de Marika írt smst, hogy vért adott és nem érzi magát. Megkért, hogy menjek el az egyetemre, és mondjam meg mindenkinek aki jönne, hogy elmarad a kötés. El is mentem, még a könyvtárba is beugrottam, de csak egy lány jött és ő se kötni, hanem csak leadni pár dolgot amit kötött. Így egy 20 perc várakozás után hazajöttem.

Tegnap elhatároztam hogy reggel időben felkelek, ami sikerült is. 11 óra körül érkeztem az egyetemi könyvtárba, ahol délután 4-ig az egyik esszémre készülgettem. Délután 4 és 6 között pedig németórára mentem. A könyvtárban egyébként az egyik svéd csoporttársammal, Lisával voltam és végig a kávézó részen ültünk. Egyszercsak megcsörrent a telefonom és amikor felvettem, akkor a tolmács irodától hívtak és 3 újabb munkát ajánlottak. Ezek közül csak 2-t tudtam elvállalni az óráim miatt, így ma délután és jövő hét szerdán is dolgozhatok.

Toton Rangers, Spanky van Dykes és pörkölt nokedlivel

Ismét elmaradtam egy pár nappal, de most gyorsan bepótolom suli előtt. Hétfőn 12-ig vannak óráim, utána a könyvtárba, majd a volt kolim felé vettem az irányt. Mostanság keresnek új munkaerőt az egyetemi kolik bárjaiba, úgyhogy gyorsan ki is töltöttem egy jelentkezési lapot, majd a koli mögött lévő buszmegállóban szálltam ez alkalommal buszra. Már direkt vittem magammal a bevásárlószatyrokat is, így a házunknak csak integettem a buszról és rögtön mentem vásárolni az ASDA-ba. Telefonraválaszolásban elég rossz vagyok, így nagyon örültem, hogy kivételesen fel volt hangosítva a telefonom, mert nem sokkal hazaérkezésem után, meg is csörrent. A munkahelyemről hívtak és érdeklődtek, hogy március 7-én hétfőn ráérek-e dolgozni 14.45-15.20 között. Szerencsére semmit sem terveztem, így először következő hétfőn fogok dolgozni :) Már aggódtam, hogy sosem lesz munkám, de szerencsére végül hívtak :) Most egyébként több állásra is jelentkezem, főleg jövő évre, de lehet, hogy a nyárra is megpróbálok szerezni valamit.

Hétfő este 7-kor Marikával és Aby-vel a Student Volunteer Centre előtt találkoztunk. Igazából Knit-a-soc találkozó lett volna, de csak mi hárman jelentünk meg. A program nagyon izgalmas volt pedig, az ún. Toton Rangers-t tanítottuk kötni. Ez ilyen cserkész szerű csoport, a Rangers a kb 15-17 éves korosztálynak van és elvileg fiúk is tagok lehetnének, de ahol mi voltunk ott csak lányok voltak. Az egyetem mellett lévő buszmegállóban fel is szálltunk az indigo nevű buszra, ami nagyon menő, bőrülések vannak végig és egyébként az East Midlands reptér felé is halad. A High Road és Nottingham Road kereszteződésénél szálltunk le, majd egy kb. 10 perces sétával olyan háromnegyed 8-ra értünk a Toton Methodist Church-be, ami pontosan ott található ahol az alábbi térképen az A betű.

View Larger Map

Egy vezető hölgy és kb. 6-7 fiatal lány várt minket a teremben, amikor megérkeztünk. Ahogy megérkeztünk körberaktunk egy pár asztalt és széket és egy nagyon rövid bemutatkozás után el is kezdtük őket tanítani először a szemek felszedésére majd a sima kötésre. Amint ezt a tini lányoktól elvárhatjuk természetesen ment a szövetkezés, a telefonnyomkodás a kötés közben, de ennek ellenére néhányan egész sokat haladtak és mindenki végig csinálta. Nem egy lánynak iPhoneja volt, volt akinek a legújabb és csak azt gondoltam magamban, hogy milyen szép, én is szívesen elfogadnék egyet :) Negyed 10-kor szoktak általában végezni, most is akkor fejeztük be a munkát, olyan 25 körül kisétáltunk a buszhoz és szerencsére a menetrendszerintinél korábban érkezett, így 10-re már itthon is voltam.

Kedden mindig nehéz magamat rávenni, hogy 4-6 között elmenjek a német órámra miután a délelőttöt itthon töltöttem, de még egyetlen egy óráról sem hiányoztam ebben a félévben. Délelőtt befejeztem a kis rövid 250 szavas fogalmazást amit németre kellett írni, és el is küldtem e-mailben Maria Coxnak, a tanárnőnek. Őt egyébként nem nagyon izgatja, ha ezeket nem adjuk le, igazából ez magunknak segítség, mert mindig olyan feladatokat ad, amilyenek a vizsgán vannak. Kb. 2 hét mire kijavítja és visszaadja. Német óra utánra Trinával megbeszéltem, hogy találkozunk a Portland (fő) épület előtt és kocsival hazahoz, mert ők Paddyvel 6-ig tollasoztak. Ezen a héten viszont kivételesen már fél 6-kor véget ért a németórám, így még beugrottam a könyvtárba egy picit. 6 óra után pár perccel a megbeszélt buszmegállóban be is huppantan Trina Peugeot-jának a hátsó ülésére és kiaraszoltunk a campusról a 6 órási forgalomban. Még szombaton megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk a Spanky Van Dykes nevű szórakozó- és ételbárba, így miután a tollasozók lezuhanyoztak el is indultunk gyalog a városba. Nincs messze a hely, kb. negyed órás séta és szedtük is a lábainkat, mert elég hideg volt. A Spanky hangulatosan van berendezve, finom a kaja és nem is drága, így nagyon jól éreztük magunkat. Vannak társasjátékok is, így mi negyedelő bajnokságot rendeztünk. 10 körülre értünk haza, mert a lányokat már várta egy sorozat a TV-ben a szomszédban.

Tegnap nem voltak óráim, így a nap nagy részét itthon tengéssel, olvasással töltöttem. Délutánra azonban Marikával és Loisszal pörkölt főzést beszéltünk meg. Anyu már pár napja elküldte az ő saját receptjét, hétfőn meg is vettem hozzá a husit. Amig Marikára vártam gyorsan lefordítottam a receptet angolra és kinyomtattam egy-egy példányt a lányoknak angolul, hogy ha szeretnék később is el tudják készíteni, egyet pedig magamnak. Marika ugyan 5-re igérte magát, de egy jó fél órát késett. Addig én feldaraboltam a remek botmixerem aprító részével a hagymát, majd olyan háromnegyed 6 körül már mindhárman jelenléve odaraktuk főni a husit. Ezután egy jó háromnegyed órán keresztül csak dumcsiztunk, Marika kötött, és Disney kitalálósat játszottunk. A gépemen Disney zenék magyarul és svédül vannak, így a játék lényege az volt, hogy Loisnak és Marikának ki kellett találni, hogy melyik meséből van az aktuális szám. Marikának körülbelül az összes Disney mese szám első hangjából sikerült rájönnie, így ezt a játékot inkább fel is adtuk :) Valószínűleg ehhez a 4 kisebb tesójának is köze van :) A pörköltre végig figyeltem, öntögettem hozzá a vizet. Aztán nekiláttunk a nokedlikészítésnek. Elég lassan adagoltuk hozzá a vizet, így lassan értük el a kellő sűrűséget, és amig ezzel voltunk elfoglalva, addig elfeledkeztem a rotyogó pörköltről. Amikor eszembe jutott, akkor kb épp az égés pillanata előtt kaptam el, úgyhogy gyorsan megkavartam és raktam hozzá még egy kis vizet, majd pár perc múlva le is kaptam a tűzről. Ezt a figyelmetlenséget később meg is bántam, mert ugyan nagyon finom lett a husi, szerintem nem ártott volna neki még egy kis idő, és ha nem égetem majdnem oda, akkor nem veszem le ilyen hamar a tűzről sem. Dehát saját hibáiból tanul az ember.... Marika nokedliszaggatójával a lányok ki is szaggaták a nokedlit, és hamar asztalhoz is ültünk. Kinyitottuk a száraz Tokaji szamorodnimat is, és azt fogyasztottuk a vacsorához. Mindenkinek nagyon ízlett a vacsi, szerintem nagyon finom volt, habár az anyukámétól még messze áll, de kezdésnek jó :) Vacsi után elmosogattunk, de én kb a második edény után az aprítóm pengéjét mosogattam és végig is simítottam a kezemet vele. Marika vette át a mosogatást, és Loisszal ketten szárítottuk az edényeket miután visszatértem a sebtapasszal. Mondtam neki, hogy igazából csak így próbáltam elkerülni a munkát :) Vacsi után Marika tovább kötött, egy babakardigánt készít épp egy újszülött babának a családjában. Én pedig Loist még korábban megkértem, hogy nézze át az egyik állásjelentkezési papírjaimat, hogy mit gondol róla, így ennek vacsi után estünk neki. Ez megihlette Loist is, így elkezdte átformázgatni a CV-jét, ami pedig engem ihletett meg és én is elkezdtem az enyémet kicsit felfrissíteni. Marika olyan 9 után ment haza, Loisszal mi még szerkesztgettünk, majd 10 óra után kicsivel jöttünk fel a konyhából. Az ágyban még nézegettem a nyárra munkalehetőségeket majd olyan fél 1 körül aludtam el.

Az éjjel hányás és trappolás hangjára ébredtem. Mike bulizni volt, és szokás szerint túlságosan is felöntött a garatra. Ő a földszinti szobában lakik, de fürdő csak a mi emeletünk és legfent van. Így feljött hányni, amit hangos hörgések kísértek, majd elindult lefele a lépcsőn, útközben megfordult és ismét a fürdő felé vette az irányt. Ezt legalább 6-7-szer megismételte, általában mindig az ajtóm előtt adott hangot saját magával szembeni elégedetlenségének, egy egy "Oh my God" vagy "Fuck" kijelentéssel. Ez egy ideig fennt tartott engem, így az órára is rápillantottam, kb. 6 vagy 7 óra volt, már pontosan nem emlékszem. Az egyik tanárom épp Amerikában van valami konferencián, így a héten elmarad a ma délben kezdődő előadásom és a hozzá tartozó 4-5 között lévő szemináriumom. Tehát hamarosan készülődöm és bemegyek az 1-3 között lévő szemináriumomra, az International Politics of Race című tantárgyra.

Az elmúlt napok történéseiből:

A múlt hét vége felé Loisszal úgy döntöttünk, hogy ha csak ketten is, de a hétvégén tavaszi nagytakarítunk. A Facebookon közzétettük a felhívást a háziaknak, hogy aki szeretne csatlakozzon hozzánk. Hát, senki sem szeretett volna, de erre azért számítottunk is, így szombaton kb. 11-kor nekiláttunk a munkának. Ugyan az egész ház kitakarítását terveztük, de aztán este fél 7-kor megelégedtünk azzal, hogy a konyha és a nappali kész volt. Hihetetlen mennyiségű koszt mostunk le a szekrények külsejéről, a hűtőkből és hűtőkről, a berendezések mögül, stb. Megpucoltuk az ablakokat, a sütőt kívülről-belülről, mostmár átlátni a sütő ajtaján :) A nappalit át is rendeztük, most sokkal jobban tetszik mindenkinek. A nagy munkában jól elfáradtunk, a térden kúszva felmosástól és a sütősikálástól még izomlázam is lett :) Egy könnyű és gyors vacsi után tehát pihenésképpen moziba mentünk, Lois, Trina, Paddy és én. A No Strings Attached című lányos, romantikus vígjátékot néztük meg, ami nagyon tetszett. Nyílván a műfaj már elárul valamit a filmről, viszont ami tetszett benne, hogy tényleg vicces volt. Meg volt a szokásos fiú-lány dráma sztorivonal, viszont nagyon sokat nevettünk alatta.

A vasárnapi napot pihenéssel és olvasással töltöttem. Este Lois telefonját kerestük, amit a házon belül lehalkítva hagyott el, ha minden igaz még mindig nincs meg.

Ma suli után beugrottam a volt kolim bárjába, mert a jövő évre már most elkezdtek új munkatársakat keresni és én gyorsan helyben ki is töltöttem egy jelentkezési lapot. A bevásárlószatyraimat már reggel direkt magammal vittem és a suliból rögtön az ASDAba mentem vásárolni. Mikor hazaértem azonban borzalmas rendetlenség várt a konyhában, így a Facebookos oldalunkon írtam egy tényleg kedves üzenetet a háziaknak. Megjegyeztem, hogy egy kicsit megtisztelhetnék a munkánkat és hogy legalább azokat az edényeket mossák el, még ha másra nincs is idejük, amiket mások használnának (serpenyő, lábas, ilyesmi). Remélem nem sértésnek veszik, hanem ezentúl egy kicsit jobban odafigyelnek.

Ezen kívül a közeljövőben egyszer Marikával fogunk pörköltet készíteni, holnap pedig a háziakkal megyek egy étterem/szórakozóhelyre.

Azonosító kártya, Ocean

Az előadás szerintem viszonylag jól sikerült, a társaimtól is pozitív visszajelzéseket kaptam. Előttem egy kanadai cserediák, Courtney tartott előadást. A többiek szerint pedig a tanár többet mosolygott az én előadásom alatt, mint Courtneyé alatt. Matejnek, a cseh "csoporttársamnak" nagyon megtetszett a Prezi is és rögtön érdeklődött is, hogy hogyan működik. Az eddigi előadásokkal ellentétben én nem a heti olvasmányt foglaltam össze, hanem próbáltam inkább egy kis bevezető információval szolgálni a prezentációm lényegéhez, ami egy kérdés volt, amire a választ a többiektől vártam. Természetesen az én szakomon egyetlen egy kérdésre sincs helyes válasz, így valójában nem is választ, hanem diskurzust vártam tőlük. Néhányan hozzá is szóltak a témához, de nem úsztam meg a saját véleményem kinyilvánítását sem :)

Csütörtökönként a másik órám a Kelet-Közép-Európa Politikája című. Ezt egy német eredetű tanár tartja, Jan-Hinrik. Az idei félévben ő a kedvenc tanárom és ennek köszönhetően a kedvenc tantárgyam is. A tavalyi félév Tömegpusztítófegyverek című tantárgy után világossá vált számomra, hogy teljesen mindegy hogy mennyire nem érdekel a téma, hogyha a tanár jó, akkor az órák is azok lesznek.

Tegnap délelőtt pedig elmentem a munkához szükséges azonosító kártyámhoz. Ez olyasmi mint egy beléptetőkártya, viselni kell munka közben, de ha jól tudom, akkor nem mágneses, így valójában nem beléptető, csak úgy néz ki. A világ végére kellett mennem, de mivel minden busz pont jött kb. háromnegyed óra volt az út egy irányba. Egy Budaörs-típusú logisztikai és business központ negyedébe értem Nottinghamnek a busszal. Az Aspect Business Park bejáratának járdája nincs is, csak autósbehajtója, így a sorompó megkerülésével juthattam be. A kártyát egyébként kb. 5 perc alatt készítették el, a fotót egy digitális fényképezőgép segítségével pedig elsőre sikerült eltalálni. Egyenlőre nyakbaakasztóm sajnos nincs, csak csíptető, mert a nyakbaakasztó pont elfogyott. De jövő pénteken érdeklődhetek és küldenek nekem egyet postán :) Egy ilyen kártyával tiszta felnőttnek érzem magam már :) (Itt is egy gyors kép az igazolványról):

Este a többiek a házból és a szomszédból (Lois és épp látogatóban lévő bátyja, Paddy, Trina, Mike), valamint 2 máshol lakó barátaik bulizni indultak az Oceanbe és úgy döntöttem, hogy én is velük tartok. Ez végül egy jó döntésnek bizonyult, nagyon jól éreztem magamat. Ugyan alapvetően nem szeretem az Oceant, de találkoztam több ismerőssel is, akikkel együtt tanulok és jót táncoltam, szórakoztam. Az árakra való tekintettel 1 italt fogyasztottam, de attól tartok legközelebb még ennyit se fogok. Olyan 2-fél 3 körül értünk haza Paddy, Trina és én taxival. Bár idén nem nagyon jártam bulizni, ilyenkor amikor ráérek, lehet hogy kicsit visszaszokom, mert nagyon jól éreztem magam.

Látogatók a 80 Kimbolton-ban

Igyekszem máris nem elmaradni a bejegyzésekkel, kifogásokkal inkább nem is fárasztom magamat, hanem a közepébe vágok és folytatom az események leírását szombattól.

Szombat délután végre találkoztam Mariával. Maria Svédországban lakott egy folyosón velem, vele jártam edzeni a második félévben az edzőterembe, meg futni, úszni. Az idei év második szemeszterét Nottinghamben tölti cserediákként és ugyan már egy pár hete itt van, eddig nem sikerült összehoznunk a találkozót. Szombatra viszont megbeszéltük, hogy itt a Lenton negyedben találkozunk, ahol egyébként mind a ketten lakunk és az egyszerűség kedvéért nem kávézóba mentünk, hanem nálunk teáztunk. Nagyon sokat beszélgettünk, egész délután itt volt.

Az utóbbi napokban elég sok mocsok gyülemlett fel ismét a házban, de szerencsére pénteken Lois és Hollie kitakarították a konyhát és a fenti mosdót, mert Lois egyik barátnője érkezett látogatóba. És mivel legutóbb a lenti (mi szintünkön lévő, tehát igazából az első emeleten lévő) fürdőszobát érkezésünk másnapján Mikával takarítottuk utoljára, ezt ismét kezelésbe vettem. Sőt mivel megszereltük a porszívót is Mikával, amit roppant nagy hibájából kifolyólag eddig senki sem használt a házban, még a lépcsőt és folyosót is kiporszívóztam (itt szőnyeg van végig) vendégem érkezése előtt.

A hétfői napon a reggeli órák után vásárolni mentem, majd az egész délutánt tanulással töltöttem, így gyakorlatilag semmi izgalmas nem történt.

Kedden és szerdán szintén tanultam, tegnap este viszont Yana is átjött vacsorázni. Már kedden hívott az órámról hazafelé jövet, hogy vár rám a könyvtárban. Ezt hirtelen nem értettem, de aztán láttam az smst amit az órám alatt írt, hogy tudja, hogy 6-kor végzem a könyvtárban fog várni rám, hogy találkozzunk. Végül megbeszéltük, hogy szerda este jön át vacsizni. A nap nagyrészét a ma tartandó prezentációmra való készülés kerülésével töltöttem, így sütöttem sütit, mosogattam, stb. Vacsorára sült tészta volt, desszertnek pedig a napközben előkészített tésztából frissen készített süti. A sütiből egyébként még napközben minden villalakónak készítettem elő az asztalra egyet, névvel ellátva, egyiküknek aki nem eszik csokit, csoki nélkül készítettem. Nagyon örültek neki és folyamatosan érkeznek az invitálások, hogy kivel lakjak jövőre :)

Ma reggel korán keltem, hogy a tegnap kimaradt munkát befejezzem és hamarosan indulok az egyetemre előadást tartani.

Tréning és új laptop vásárlás

Tegnap háromnegyed 12-re mentem a Meadows Health Centre-be tréningre, ami az új munkahelyen főhadiszállása. Útközben még gyorsan beugrottam a Victoria Centre bevásárlóközponba, ahol az Apple bolt található. Itt megtudtam, hogy a legújabb hibája a gépemnek, hogy nem működik a beépített hangfal, az alaplapcserével orvosolható egyedül. Elküldhetik 1 hétre árajánlatkérésre a gépemet, ha szeretném. Mondtam nekik, hogy a felhalmozódott hibák (aksi, internet, hang, külső sérülés) miatt már gondolkoztam egy új gép vételén. Érdeklődtem, hogy van-e náluk raktáron és hogy tényleg annyi-e a diákkedvezmény mint amennyinek én tudom. Mondtam nekik, hogy még látjuk egymást és elindúltam tovább a tréningre.

Hárman voltunk, a főnök, egy másik lány Shaminda és én. Nagyon kedves volt a főnök, kávéval kínált minket és mondta, hogy szóljunk ha szünetet szeretnénk tartani. Kaptunk egy jó nagy adag papírt mindenféle információval, szógyűjteményekkel angolul, jó tanácsokkal, a jó tolmács profiljával. A papírmunkával kezdtünk, ami banki adatokat tartalmazott a későbbi fizetés utalására, kérelmet a műanyagkártyánk készítésére, ilyesmit. Szituációs játékkal folytattuk, ugyan el nem játszottuk csak meséltük, hogy hogyan cselekednénk bizonyos helyzetekben, és Sangita (főnök) is hozzátette az ő véleményét. Végül fél 12-től 4 óráig tartott és akkor elindultam vissza a Victoria Centrebe.

Az elmúlt napokban már megbeszéltük anyuval a gépvásálást, nem is kellett gondolkodnom, hogy milyen szeretnék, mert már utána néztem. Az Apple nem volt kérdés, a pontos típuson gondolkodtam korábban, de azt is hamar eldöntöttem, hogy maradok a szépséges fehér MacBooknál. Megismertek a boltban mikor beléptem és mondtam, hogy akkor szeretném a gépet. Az egyik fiú elment érte a másik csak annyit kérdezett a diákigazolványom alapján lehívott számítógépén látott adatok alapján, hogy még mindig nemzetközi tanulmányokat tanulok-e, és már üthettem is a pin-kódomat a bankkártyaolvasóba. Az egész 5 percig sem tartott, már sétáltam ki egy zacskóval a kezemben, amiben a gyönyörűséges új MacBookom volt.

Óvatosan bontogattam itthon az amúgy roppant igényes csomagolását a gépnek és perceken belül működésbe is hoztam. A Macintoshok egyik előnye, hogy minden használatra készen áll rajtuk, csak hálózatot kell választani és pár személyes adatot beírni regisztrációnak. Egymás mellé helyeztem az asztalomon a két gépet és akkor nagyon elszomorított, hogy meg kell váljak a régi kis gépemtől, ami a legelső saját számítógépem volt. Sok helyen járt velem az a kis gép, de remélem ez is hasonlóan sokfelé jár majd.

Sütőtök leves Marikával

Tegnap délután sütőtök levest főztem és Marikát is áthívtam egy késői ebédre. A kb. fél 5 körül elfogyasztott ebéd után olyan fél 8-ig még beszélgettünk, teázgattunk. Kötöttünk is volna, de ő otthon felejtette a kötnivalóját, így csak beszéltünk róla :) Jövő hétfőn lesz a diploma védése, utána pedig két hétre hazamegy pihenni, így nem lesz kötőklub. Este még filmet néztem, aztán mentem is aludni.

Ma reggel bosszúsággal kezdődött a napom. A tegnap esti filmet fülhallgatóval hallgattam, majd szépen kihúztam a gépemből mielőtt eltettem őt is aludni. Ma reggel viszont, amikor a zdf.de-ről letöltött híradót szerettem volna megnézni a német gyakorlása céljából nem működött a számítógépem beépített hangfala. Később azt is észrevettem, hogy a lyuk ahova a fülhallgatót kell dugni pirosan világít. Így hát utána néztem a neten egy kicsit a problémának, és sok hasonló szerencsétlenül járt véleményét olvastam, de amellett döntöttem, hogy holnap elviszem a városba az Apple boltba.

A nap további részében 12-17 óra között óráim voltak, volt izgalmasabb és borzasztóan unalmas is. Viszont egyik barátom, Joey napja nagyon izgalmasra sikeredett az unalmas órák ellenére. A barátnője érkezett volna Nottinghambe fél 6-ra Svédországból, de szegény 11 óra óta a stockholmi Skavsta reptéren dekkol az ország feletti hóvihar miatt. Három órán keresztül ültek a repülőgépben, miután kiszállították őket és kiküldték a biztonsági kapukon kívülre. Majd kiderült, hogy most már biztosan indulni fognak este fél 6-kor, de egy kicsivel később újabb információ jött miszerint újra lezárták a kifutópályát. Mi itteni 5 órakor váltunk el egymástól, remélem minden rendben van Joey barátnőjével. A probléma, hogy szegénynek majd még Nottinghambe is el kell valahogy jutnia.

A búcsú utáni napok

Mióta Mika vasárnap elment nem sok minden történt. Kb. egy órával miután hazaértem kopogtatott az ajtómon Lois és afelől érdeklődött, hogy hogy érzem magam, jól vagyok-e. Bejött, leült és megnyugtattam, hogy már nem ez az első alkalom, hogy elváltunk egymástól és bár teljesen megszokni nem lehet, már jó gyakorlatunk van benne és kicsit már könyebb :) Az este folyamán még Mike is érdeklődött, hogy jól vagyok-e, aminek szintén nagyon örültem és kedves gesztusként értékeltem. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen figyelmesek lesznek, főleg mivel tényleg jól viseltem az elválást :)

Hétfőn az óráim után elintéztem a heti bevásárlást, feltöltöttem a hűtőt és a konyhaszekrényt is. A hétvégén Londonban Krisztinél nagyon finom műzlit reggeliztünk, szerencsére a helyi boltban is megtaláltam, így az utóbbi két napban már azt ehettem itt is. Este lustaságomból kifolyólag nem mentem kötni, hanem inkább kényelmesen megvacsoráztam.

Tegnap, kedden csak délután 4-6 között van német órám, így a nap nagy részét tanulással töltöttem itthon. Nem voltam megelégedve a német jegyemmel előző félévben, így ebben a félévben még többet fogok készülni. A németórákkal az a legnagyobb problémám, hogy habár első évben jónak találtam a tanárt, mostanában úgy érzem, hogy az órán nem tanulok semmit, csak amiatt fejlődöm, amit itthon tanulok. Hát ez még mindig jobb, mintha semmit sem tanulnék, de mégsem a legjobb. Vacsorára szerencsére volt maradékom hétfőről, így nem kellett főznöm.

A mai nap még nem sok minden történt, elég későn keltem, de azért egy említésre méltó mégis. Megkaptam az e-mailt a "főnökömtől" Sangita-tól, hogy pénteken 11.45-re mehetek a tréningre. Remélem jövő héten már dolgozhatok is :)

És végezetül az órarendem egyszerűsített formája:

Hétfő: 9-12

Kedd: 16-18

Szerda: -

Csütörtök: 12-17

Péntek: -

u.i. A képek a Mikával közösen eltöltött két és fél hétről itt tekinthetőek meg.

Restart

Az egyik oka annak, hogy az előző blogomat kissé elhanyagoltam az volt, hogy megváltoztattam az e-mail címemet, de a blogom a régihez volt rendelve, amit nem lehet megváltoztatni. Így elég kellemetlen volt átjelentkezgetni folyamatosan a két fiók között. Ezért ezentúl újult erővel itt kezdek neki a blogolásnak, remélhetőleg sikeresebben.

A blogomnak két célja van:

(1) Elsősorban az emlékeimet szeretném virtuálisan papírra vetni, hogy később ilyesformán is visszatekinthessek külföldön töltött egyetemi éveimre.

(2) Ha már ezt megteszem, akkor miért ne osszam meg kedves barátaimmal és családommal mindezt?

Remélem élvezettel fogjátok olvasgatni kalandjaimat és előbb-utóbb ti is részesei lesztek!