Munka, tanulás, munka...

Ezen a héten egy kicsit sűrűbb volt a program május elejéhez képest. Háromszor is tolmácsoltam, hétfőn, kedden és ma (a mairól csak ma érdeklődtek, hogy ráérek-e, de szerencsére ráértem). Kedden pl. a reggeli 9-kor lévő vizsgám után mentem tolmácsolni. A vizsga 3 órás volt és 3 esszékérdésre kellett válaszolni. Én 2 óra 35 perc után kijöttem, mert amit akartam leírtam és a második órától már nagyon fájt a kezem is. A vizsga vége előtt maximum 15 perccel lehet kijönni, az utolsó 15 percen nem. Így úgy döntöttem, hogy 2 óra 35 perc bőven sok is :)

A munka után még beugrottam a főirodába felszedni a fizetésemről egy papírt, a fizetést pedig már április 26-án megkaptam. Másnap ügyintézés céljából 2 órát álltam sorban, mert a nyugdíjjal kapcsolatban intézni kellett valamit.

Tegnap Loisszal Sainsbury'sben voltunk vásárolni. A Sainsburysben szerencsére van egy Starbucks is, így a Frappucino Happy Hour alatt meg is ittunk egyet :) Mikor a taxinkra vártunk a bolt előtt, megláttam Mariát, a svéd folyosótársamat aki idén itt van Erasmuson, és mivel útbaesett meghívtuk a taxizásra :)

Ma lebeszéltem az első tréningemet a koli bár melóra, így kedden reggel egy tolmácsolással fogok kezdeni, majd vizsga fél 5-től és este negyed 8 és negyed 12 között pedig bármunka. Ugyan ezekre a munkákra amiket most csinálok a pénzemet majd csak június végén fogom megkapni, jó lesz azért majd szeptemberben.

Ja, és tegnap sztrapacskát csináltam vacsira. Ízre finom lett, de azért állagra van még mit gyakorolni :) Ehhez lehet az is hozzátett, hogy készítés közben elfogyott a lisztem....

International Welcome Week Assistant találkozó

Tegnap 1-től az egyik tantárgyból volt még egy összefoglaló óra. Kicsit korábban indultam el, mert még scannelnem és fénymásolnom kellett a könyvtárban, így Loisszal egyszerre indultunk. Amint kiléptünk a házból, elkezdett esni az eső, de vissza már nem fordultunk. Joeyval előre megbeszélten útközben találkoztunk és Joey megállójától fogva busszal mentünk az egyetemre. Az órámról egy kicsit hamarabb el kell indulnom, mint ahogy vége lett, mivel 2 órára a Staff Clubba kellett mennem.

A legfrissebb munkámról volt egy tájékoztató és ismerkedő. Megtudtam, hogy kikkel leszek egy csoportban és hogy melyik koliban lévő friss nemzetközi diákokat fogjuk pesztrálni 1 hétig. A segítők nagy része ázsiai, de találkoztam Ramonával egy román lánnyal is. Nagyon érdekes helyekről is vannak diákok az egyeteken, amikre soha nem gondoltam volna, pl. Trinidad és Tobago, Malawi, Macao, stb. Feliratkoztam egy listára is, hogy én szívesen megyek felszedni a diákokat a Heathrowra. Ez egyébként egy nagy projekt lesz, ugyanis kb. 20 busszal megyünk majd és kb. 1000 nemzetközi diákot kell majd összeszedni a Heathrown. Összesen vagyunk 30-an segítők, de ebből többeknek viszont aznap itt kell maradniuk majd, hogy fogadják a diákokat. Azért remélem mehetek a reptérre :) Állítólag nagyon fárasztó lesz a hét, de hát voltam én már párszor ifivezető nyári táborban, szóval nem aggódom, hogy menni fog-e. A campuson 7 kollégiumban fogják erre a hétre elhelyezni a diákokat és minket is, én a Cripps Hall-ban leszek.

Ma este Lois pedig megveszi a repülőjegyét Budapestre, amit a két hét múlva lévő szülinapjára kap a szüleitől. Mindketten nagyon várjuk, hogy ott tartsunk már, már csak azért is, mert az a vizsgák végét is jelenti. Velem együtt júni 7-én, de ő Manchesterből (én pedig Londonból) fog repülni és júni 10-ig marad.

Újabb munka :)

A hétvége csendesen és a ház körül telt, így nem sok izgalmat tudok róla megosztani. A mai napról azonban már annál többet. 10-re mentem az egyetemre az idei évben az utolsó órámra. A brit politika órámon összefoglalás volt. 12-ig szokott tartani, de nekem 11.15-kor német vizsgám volt, így 11.05 körül eljöttem róla. Ez nem volt probléma, már csak azért sem, mert már nagyon a vége felé tartott a beszélgetés és a szükséges információkat megszereztem a vizsgával kapcsolatban.

A német vizsgának ez a része, hivatalosan a szóbeli, de sokat nekem nem kellett beszélnem. 25 perc felkészülési idő után egy 10 perces telefonbeszélgetés majd még 25 perc körmölés következett. A feladatot angolul kaptuk és le volt írva, hogy mi az Observer című újságnál dolgozunk és egy cikk írásához fel kell hívnunk egy német telefonszámot. Ezen kívül pontokba szedve meg volt adva, hogy milyen információkra kell rákérdeznünk. A 25 perces felkészülési idő alatt gyorsan leírtam a már itthon előkészített és a fejemben még meglévő bemutatkozást, elköszönést, illedelmességi formulákat, majd előkészítettem egy engedélyezett szótár segítségével magukat a kérdéseket is. Ezután egy másik terembe kellett mennem, ahol csak egy telefon és egy telefonszám volt, majd tárcsáztam. A vonal túlsó végén egy egyetemi német tanár volt, de nem a sajátom és őt kellett a tinédzserek alkoholivási szokásairól kérdezgetnem. A beszélgetés szerintem nagyon jól ment, igyekeztem nem csak felsorolni a kérdéseimet, hanem minél többet hozzátenni, de természetesen ez inkább a másik fél mondandójának megértéséről szól. Miután leraktuk a telefont, visszatértem az első terembe és 25 percem volt, hogy angolul összefoglaljam mindazt az információt amit németül sikerült megtudnom. A feladatban a legnehezebb az volt, hogy hiába értettem, hogy mit mondott a telefonban a tanár, nagyon nehéz volt gyorsan minél többet leírni. Ennek ellenére szerintem viszonylag jól sikerült.

Közben összefutottam Yanával, hisz ő is 4-es szinten tanul nyelvet, csak ő spanyolt és pont egyszerre voltunk a teremben, egy kis csúszással. Megvártam míg ő is végzett és egy smoothieval együtt sétáltunk haza az egyetemről.

Amíg Yanára vártam viszont meg tudtam nézni az e-mailjeimet és így láthattam, hogy felvettek az International Welcome Week Assistant pozícióra, aminek nagyon megörültem. Csütörtökön lesz a részletes feladatokról tájékoztató és a többi sikeres társamat is megismerhetem, akikkel együtt fogok dolgozni egy hétig szeptember 18 és 24 között.

Délután Hollival és Loisszal, Hollie kocsijával vásárolni mentünk így most sok-sok finom zöldség és gyümi van a hűtőmben. Gyümik közül vettem áfonyát, málnát, banánt, szőlőt és almát, valamint fagyasztott erdei gyümiket és meggyet. Mindenből csak keveset viszont, mert drágák, de azért vannak jó kis akciók.

Reggelizés közben pedig egyébként meghívtam magunkhoz Loist, aki nem tudta, hogy mit csináljon júni 7 és 14 között. Már régebben is mondtam neki, hogy jöhet, viszont most konkretizálódott a dolog. Délutánra már nézett is jegyeket és ha a szülei kifizetik neki, akkor úgy néz ki, hogy jönni is fog :) Ennek már csak azért is örülök, mert szeretem a külföldi barátaimnak mutogatni, hogy milyen szép helyen lakom, meg természetesen önmagában annak is örülök, hogy Loisszal lehetek, aki azt hiszem a legjobb barátom a házból.

Mert munkából sosem elég :)

Szerda reggel 9.30-ra egy állás interjúra voltam hivatalos. Az egyetem nemzetközi irodája hírdette meg az International Welcome Week Assistant pozícióra. Azt mondták, hogy idén kicsit kevesebben jelentkeztek, mint korábbi években, viszont minőségben jobbak voltak a jelentkezők. Így körülbelül 100 jelentkező közül olyan 60-at hívtak be kb. 15 fős csoportos interjúkra. Miután elmondták a legfontosabb információkat, párosával be kellett mutatkoznunk egymásnak, majd a többieknek bemutatni a párunkat. Én Verenát mutattam be, aki Sao Paoloból származik és Manufacturing Engineernek tanul. A második feladathoz két csoportra osztottak minket és ötletelnünk kellett, hogy hogyan lehetne az egyetem diákjai és a helybéli emberek közötti kapcsolatokat felvirágoztatni. Ez egyébként egy aktuális projektje az egyetemnek, szóval az ötleteket esetleg fel is fogja használni az egyetem. A harmadik feladathoz újabb felosztásban, de ismét két csoportban az esküvő kapcsán az "A királyságot el kéne törölni Angliában" állítás mellett és ellen kellett érvelni, de a vita idő hiányában elmaradt és csak prezentáltuk a csoportokban. Én a kontra csoportban voltam és én egyik vicces érvemet, sajnos a csoportból valaki más adta elő, azt hogy mert így az embereknek plusz egy szabadnapjuk van, aminek mindenki örül :) De így nekem legalább az az intelligens hozzászólás jutott, ami amúgy szintén az én ötletem volt, hogy más országoknak meg elnökeik vannak, akiknek esetenként hasonlóan ceremoniális szerepük van, mint a királyi családnak, viszont fontos diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn. Végülis ötletem sincs, hogy hogy ment, úgy éreztem, hogy mindenki hasonlóan jól teljesített, az eredmény hétfőn fog kiderülni.

A kora délutánt az ASDÁban való bevásárlással kezdtem, a késő délutánt pedig Marikával töltöttem. Elsétáltunk a Lenton Recreation Ground nevű parkba, ott üldögéltünk egy 20 percet, majd visszasétáltunk.

Tegnap reggeltől estig órákon ültem, majd 5-7 között megnéztük a Blind Chance című lengyel filmet az egyik órám keretein belül. Most pedig a fagyis kocsi csodás zenéjét hallgathatom :)

Visszatérés Angliába

Amilyen rossz volt a hazafelé út április 1-én, olyan jó volt a mai visszafelé út Angliába. Reggel ugyan 5 órakor ébredtem, az első 10 perc után már nem is voltam fáradt és az egész napom élettel teli volt :) Mika vitt reggel ki a reptérre és azt hiszem az összes közül eddig ez a búcsúzkodás ment a legkönyebben és legvidámabban. Valószínűleg ez azért is volt így, mert már meg is van egészen pontosan 5 hét múlvára a repülőjegyem haza. Ezen kívül az izgi Skycourt várt rám, és kivételesen a csomagokkal sem volt stressz, ugyanis direkt fele annyi cuccot hoztam mint szoktam, hogy kevesebbet kelljen visszavinni. Ezt mindig eldöntöm, hogy így lesz, de valahogy a "na még 1 kabát" és "na még 1 cipő" gondolatok mindig győzedelmeskednek rajtam. Most az is segített, hogy kölcsön kaptam Sanyi szupernagy bőröndjét, aminek direkt csak az egyik felét töltöttem meg, a másikhoz hozzá se értem. Sőt, ezúttal még Husit és Párnát is otthon hagytam, ez azért már tényleg nagy szó.

Miután elbúcsúztam Mikától megnéztem, hogy milyen szép a Skycourt. Ugyan nagyobbnak képzeltem, de azért nagyon tetszett a kivitelezés. Miután megnézegettem a kirakatokat leültem egyet kávézni a Costában és elkezdtem készülni a délutáni próba német vizsgámra. 7:55-re átlibbentem a két pille könnyű kabin poggyászommal a sorba, és 8:25 körül fel is szálltunk. A repülés nagyon jól telt, olvasgattam meg németeztem. Az idő is nagyon szép volt, szóval kivételesen nem unatkoztam a repülőn.

Leszállás közben távolról megcsodálhattam London belvárosát is, ugyan általában a másik irányból szállnak le a gépek és sokkal közelebbről látni a várost, így se volt rossz. Az utolsó pár száz kilóméteren még azt is megcsodálhattam, hogy milyen közel is van egymáshoz Anglia és Franciaország, egyszerre láttam a két partot. Leszállás után összeszedtem a csomagomat és már indultam is a metróhoz. Mivel 11 és dél között metróztam, kivételesen nem voltak sokan a metrón. A Heathrowra menő járaton még a csomagoknak is van hely, így ismét semmi gondom nem volt velük. Már egy egész órát metróztam, miután a King's Cross - St. Pancras-nél leszálltam, átsétáltam a vonathoz és kb 15 perccel indulás előtt már el is helyezkedtem rajta. Az egyetlen problémám az volt, hogy farkas éhes voltam. A vonat első osztályán rögtön jött az újság, tea, keksz, víz és a wifi segítségével a németet is befejeztem. A táj ilyenkor gyönyörű, ahogy a dimbes-dombos vidéken minden zöldell. A vonaton se unatkoztam, még Mikával is tudtam skypeolni :)

A házba érvén aztán megcsapott a ház jellegzetes szaga/illata. Hirtelen furcsa, de jó érzés volt. Aztán kinyitottam az ajtómat és olyan üresnek tűnt a szobám. Még beszéltem anyuval és Mikával, aztán bementem a próba német vizsgára. Vacsira tejbegrízt ettem, bár lehet valami sósat jobb lett volna. Most már mindenkivel össze is futottam, jó újra látni az arcokat. És habár vizsgázni jöttem vissza, valahogy úgy érzem hogy most jó itt lenni. Valószínűleg ehhez az időjárásnak is köze van.