A dolgos hétköznapok

A hétvége csendesen, tanulással és a hétfői munkára való készüléssel telt. Hétfőn miután reggel időben felébredtem és elkészültem, az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy nem megyek egyetemre. Ebben a félévben eddig minden órán jelen voltam, így hétfőn kiutaltam magamnak egy szabadnapot. A délelőttöt így a heti bevásárlással és a délutáni munkára való további készüléssel töltöttem. A munka időpontját 14.45 és 15.20 közöttre adták meg, de én izgalmamban úgy siettem, hogy már 14.28-kor bejelentkeztem a recepción. Egy ilyen kis fehér jegyzettömb kinézetű könyvecském van, amibe mindig fel kell jegyeznem az "foglalásokat". Ezeket telefonos egyeztetés után e-mailben kapom meg és rögtön be is kell őket jegyezni. Ha később valamelyik fél lemondja (orvos, beteg), akkor a lapot megtartva a törölve feliratot kell ráírni. Két további indigós lap biztosítja az orvos és az iroda példányát. Mivel mi az orvosoknak dolgozunk és nem a betegeknek, ezért a beteg nem kap példányt. Ezen az űrlapon egyébként érkezés után a recepciós jegyzi fel, hogy mikor érkeztem, majd a végén az orvos írja alá, hogy meddig tartott a kezelés. A munka egyéb részleteiről természetesen a titoktartás miatt nem írhatok, de annyit azért megosztok, hogy nehéz a feladat. A munka természeténél fogva kényelmetlen kérdéseket és válaszokat kell közvetíteni orvosok és betegek között, senki sem szereti az egészségyügyi állapotát kiteregetni, és mégis én mint harmadik személy vagyok ott. A másik nehézség, pedig az hogy az orvoshoz nyilván problémák miatt megy az ember többnyire, így gyakori a rossz hír, amit nekem kell közvetítenem. Ezekre egyébként számítottam is, de ettől még nem könyebb. Viszont elég jól fizet. A munka egyébként összesen 20 percet vett igénybe és mivel nincs is messze a rendelő ahova menni kellett, negyed óra alatt haza is sétáltam.

Este nem terveztem kötni menni, de Marika írt smst, hogy vért adott és nem érzi magát. Megkért, hogy menjek el az egyetemre, és mondjam meg mindenkinek aki jönne, hogy elmarad a kötés. El is mentem, még a könyvtárba is beugrottam, de csak egy lány jött és ő se kötni, hanem csak leadni pár dolgot amit kötött. Így egy 20 perc várakozás után hazajöttem.

Tegnap elhatároztam hogy reggel időben felkelek, ami sikerült is. 11 óra körül érkeztem az egyetemi könyvtárba, ahol délután 4-ig az egyik esszémre készülgettem. Délután 4 és 6 között pedig németórára mentem. A könyvtárban egyébként az egyik svéd csoporttársammal, Lisával voltam és végig a kávézó részen ültünk. Egyszercsak megcsörrent a telefonom és amikor felvettem, akkor a tolmács irodától hívtak és 3 újabb munkát ajánlottak. Ezek közül csak 2-t tudtam elvállalni az óráim miatt, így ma délután és jövő hét szerdán is dolgozhatok.

Toton Rangers, Spanky van Dykes és pörkölt nokedlivel

Ismét elmaradtam egy pár nappal, de most gyorsan bepótolom suli előtt. Hétfőn 12-ig vannak óráim, utána a könyvtárba, majd a volt kolim felé vettem az irányt. Mostanság keresnek új munkaerőt az egyetemi kolik bárjaiba, úgyhogy gyorsan ki is töltöttem egy jelentkezési lapot, majd a koli mögött lévő buszmegállóban szálltam ez alkalommal buszra. Már direkt vittem magammal a bevásárlószatyrokat is, így a házunknak csak integettem a buszról és rögtön mentem vásárolni az ASDA-ba. Telefonraválaszolásban elég rossz vagyok, így nagyon örültem, hogy kivételesen fel volt hangosítva a telefonom, mert nem sokkal hazaérkezésem után, meg is csörrent. A munkahelyemről hívtak és érdeklődtek, hogy március 7-én hétfőn ráérek-e dolgozni 14.45-15.20 között. Szerencsére semmit sem terveztem, így először következő hétfőn fogok dolgozni :) Már aggódtam, hogy sosem lesz munkám, de szerencsére végül hívtak :) Most egyébként több állásra is jelentkezem, főleg jövő évre, de lehet, hogy a nyárra is megpróbálok szerezni valamit.

Hétfő este 7-kor Marikával és Aby-vel a Student Volunteer Centre előtt találkoztunk. Igazából Knit-a-soc találkozó lett volna, de csak mi hárman jelentünk meg. A program nagyon izgalmas volt pedig, az ún. Toton Rangers-t tanítottuk kötni. Ez ilyen cserkész szerű csoport, a Rangers a kb 15-17 éves korosztálynak van és elvileg fiúk is tagok lehetnének, de ahol mi voltunk ott csak lányok voltak. Az egyetem mellett lévő buszmegállóban fel is szálltunk az indigo nevű buszra, ami nagyon menő, bőrülések vannak végig és egyébként az East Midlands reptér felé is halad. A High Road és Nottingham Road kereszteződésénél szálltunk le, majd egy kb. 10 perces sétával olyan háromnegyed 8-ra értünk a Toton Methodist Church-be, ami pontosan ott található ahol az alábbi térképen az A betű.

View Larger Map

Egy vezető hölgy és kb. 6-7 fiatal lány várt minket a teremben, amikor megérkeztünk. Ahogy megérkeztünk körberaktunk egy pár asztalt és széket és egy nagyon rövid bemutatkozás után el is kezdtük őket tanítani először a szemek felszedésére majd a sima kötésre. Amint ezt a tini lányoktól elvárhatjuk természetesen ment a szövetkezés, a telefonnyomkodás a kötés közben, de ennek ellenére néhányan egész sokat haladtak és mindenki végig csinálta. Nem egy lánynak iPhoneja volt, volt akinek a legújabb és csak azt gondoltam magamban, hogy milyen szép, én is szívesen elfogadnék egyet :) Negyed 10-kor szoktak általában végezni, most is akkor fejeztük be a munkát, olyan 25 körül kisétáltunk a buszhoz és szerencsére a menetrendszerintinél korábban érkezett, így 10-re már itthon is voltam.

Kedden mindig nehéz magamat rávenni, hogy 4-6 között elmenjek a német órámra miután a délelőttöt itthon töltöttem, de még egyetlen egy óráról sem hiányoztam ebben a félévben. Délelőtt befejeztem a kis rövid 250 szavas fogalmazást amit németre kellett írni, és el is küldtem e-mailben Maria Coxnak, a tanárnőnek. Őt egyébként nem nagyon izgatja, ha ezeket nem adjuk le, igazából ez magunknak segítség, mert mindig olyan feladatokat ad, amilyenek a vizsgán vannak. Kb. 2 hét mire kijavítja és visszaadja. Német óra utánra Trinával megbeszéltem, hogy találkozunk a Portland (fő) épület előtt és kocsival hazahoz, mert ők Paddyvel 6-ig tollasoztak. Ezen a héten viszont kivételesen már fél 6-kor véget ért a németórám, így még beugrottam a könyvtárba egy picit. 6 óra után pár perccel a megbeszélt buszmegállóban be is huppantan Trina Peugeot-jának a hátsó ülésére és kiaraszoltunk a campusról a 6 órási forgalomban. Még szombaton megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk a Spanky Van Dykes nevű szórakozó- és ételbárba, így miután a tollasozók lezuhanyoztak el is indultunk gyalog a városba. Nincs messze a hely, kb. negyed órás séta és szedtük is a lábainkat, mert elég hideg volt. A Spanky hangulatosan van berendezve, finom a kaja és nem is drága, így nagyon jól éreztük magunkat. Vannak társasjátékok is, így mi negyedelő bajnokságot rendeztünk. 10 körülre értünk haza, mert a lányokat már várta egy sorozat a TV-ben a szomszédban.

Tegnap nem voltak óráim, így a nap nagy részét itthon tengéssel, olvasással töltöttem. Délutánra azonban Marikával és Loisszal pörkölt főzést beszéltünk meg. Anyu már pár napja elküldte az ő saját receptjét, hétfőn meg is vettem hozzá a husit. Amig Marikára vártam gyorsan lefordítottam a receptet angolra és kinyomtattam egy-egy példányt a lányoknak angolul, hogy ha szeretnék később is el tudják készíteni, egyet pedig magamnak. Marika ugyan 5-re igérte magát, de egy jó fél órát késett. Addig én feldaraboltam a remek botmixerem aprító részével a hagymát, majd olyan háromnegyed 6 körül már mindhárman jelenléve odaraktuk főni a husit. Ezután egy jó háromnegyed órán keresztül csak dumcsiztunk, Marika kötött, és Disney kitalálósat játszottunk. A gépemen Disney zenék magyarul és svédül vannak, így a játék lényege az volt, hogy Loisnak és Marikának ki kellett találni, hogy melyik meséből van az aktuális szám. Marikának körülbelül az összes Disney mese szám első hangjából sikerült rájönnie, így ezt a játékot inkább fel is adtuk :) Valószínűleg ehhez a 4 kisebb tesójának is köze van :) A pörköltre végig figyeltem, öntögettem hozzá a vizet. Aztán nekiláttunk a nokedlikészítésnek. Elég lassan adagoltuk hozzá a vizet, így lassan értük el a kellő sűrűséget, és amig ezzel voltunk elfoglalva, addig elfeledkeztem a rotyogó pörköltről. Amikor eszembe jutott, akkor kb épp az égés pillanata előtt kaptam el, úgyhogy gyorsan megkavartam és raktam hozzá még egy kis vizet, majd pár perc múlva le is kaptam a tűzről. Ezt a figyelmetlenséget később meg is bántam, mert ugyan nagyon finom lett a husi, szerintem nem ártott volna neki még egy kis idő, és ha nem égetem majdnem oda, akkor nem veszem le ilyen hamar a tűzről sem. Dehát saját hibáiból tanul az ember.... Marika nokedliszaggatójával a lányok ki is szaggaták a nokedlit, és hamar asztalhoz is ültünk. Kinyitottuk a száraz Tokaji szamorodnimat is, és azt fogyasztottuk a vacsorához. Mindenkinek nagyon ízlett a vacsi, szerintem nagyon finom volt, habár az anyukámétól még messze áll, de kezdésnek jó :) Vacsi után elmosogattunk, de én kb a második edény után az aprítóm pengéjét mosogattam és végig is simítottam a kezemet vele. Marika vette át a mosogatást, és Loisszal ketten szárítottuk az edényeket miután visszatértem a sebtapasszal. Mondtam neki, hogy igazából csak így próbáltam elkerülni a munkát :) Vacsi után Marika tovább kötött, egy babakardigánt készít épp egy újszülött babának a családjában. Én pedig Loist még korábban megkértem, hogy nézze át az egyik állásjelentkezési papírjaimat, hogy mit gondol róla, így ennek vacsi után estünk neki. Ez megihlette Loist is, így elkezdte átformázgatni a CV-jét, ami pedig engem ihletett meg és én is elkezdtem az enyémet kicsit felfrissíteni. Marika olyan 9 után ment haza, Loisszal mi még szerkesztgettünk, majd 10 óra után kicsivel jöttünk fel a konyhából. Az ágyban még nézegettem a nyárra munkalehetőségeket majd olyan fél 1 körül aludtam el.

Az éjjel hányás és trappolás hangjára ébredtem. Mike bulizni volt, és szokás szerint túlságosan is felöntött a garatra. Ő a földszinti szobában lakik, de fürdő csak a mi emeletünk és legfent van. Így feljött hányni, amit hangos hörgések kísértek, majd elindult lefele a lépcsőn, útközben megfordult és ismét a fürdő felé vette az irányt. Ezt legalább 6-7-szer megismételte, általában mindig az ajtóm előtt adott hangot saját magával szembeni elégedetlenségének, egy egy "Oh my God" vagy "Fuck" kijelentéssel. Ez egy ideig fennt tartott engem, így az órára is rápillantottam, kb. 6 vagy 7 óra volt, már pontosan nem emlékszem. Az egyik tanárom épp Amerikában van valami konferencián, így a héten elmarad a ma délben kezdődő előadásom és a hozzá tartozó 4-5 között lévő szemináriumom. Tehát hamarosan készülődöm és bemegyek az 1-3 között lévő szemináriumomra, az International Politics of Race című tantárgyra.