Welcome hét

Hétfő reggel fél 10-re kellett az egyetemre érni, hogy az utolsó eligazítást és a részletes beosztást megkapjuk. Mindenki kapott egy menő motorola walkie-talkiet is, amin keresztül egész héten ment a kommunikáció. A Nemzetközi Iroda beosztotta, hogy mikor melyik koli csapatának kell delegálnia embereket a különböző feladatokra és a mi feladatunk pedig az volt, hogy magunk közül beosszuk kit, mikor és hova küldünk. Megkaptuk a munkapólóinkat, amik szép sárga University of Nottingham feliratú pólók és egy sötétkék zipzáros pulóvert is.

Az eligazítás után szabadjára lettünk engedve és jött a "calm before the storm" vagyis a vihar előtti csend, ugyanis a diákok másnap reggeltől érkeztek. Én ezt a kis időt jól ki is használtam és visszajöttem a városba a bankomhoz, hogy új, diák számlát nyissak, ugyanis eddig csak külföldieknek szóló számlám volt, amiért fizetni kellett. A diák számla viszont ingyenes és még 1000 font ingyen hitel is van, ugyan erre remélhetőleg nem lesz szükségem.

Este fél 6-ra mentem vissza a koliba, mert úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy együtt vacsorázunk és közben osztjuk be, hogy ki mit csinál. Pizzát rendeltünk és a beosztás után mentünk is aludni, hogy előre is rápihenjünk az elkövetkezendő napokra.

A hét nagyon jól telt, bár elég fárasztó volt kb. mint egy vasutas tábor csak rövidebb. Én a Cripps kollégiumban voltam és a társaim Eric (Kenya), Eric (Tajvan), Natalie (Kanada, de szülei mindketten kínaiak), Akshaya (Nepál), Salman (Pakisztán) és Joyce (Kína) voltak. Mindenki nagyon jó fej volt és nagyon jól éreztük magunkat együtt, de voltak olyan programpontok ahol másik csapatokkal is együtt dolgoztunk.

A legtöbb diákot a Heathrow reptérről buszokkal szállították kedden a campusra, azonban a mi kollégiumunk volt fenntartva azok részére, akik egyénileg érkeztek Nottinghambe. Így a többi kollégiumba egyszerre egy busznyi diák érkezett, de hozzánk folyamatosan egész nap érkeztek a diákok. Érkezés után rögtön regisztrálniuk kellett a Nemzetközi Irodánál, hogy megérkeztek és csak ezután kaphattak szobát. Így kedden este 5-ig ott is volt 3 alkalmazottja a Nemzetközi Irodának a kolinkban, hogy regisztrálja az érkezőket. A hét további részében azonban a mi feladatunk volt, hogy az este 5 és reggel 10 között érkezőknek szobát biztosítsunk és másnap elküldjük őket a főépületbe regisztrálni. Szerencsére viszont mindezt Eric intézte, így nekünk nem kellett éjjel 2-kor vagy 4-kor felkelnünk, amikor érkezett valaki. Viszont mint egy jó ifi, mindig láthatónak kellett lennünk, úgyhogy szabad időnk így se volt, ugyanis a "Hall Duty" este 11-ig tartott. A Hall Duty igazából annyit takart, hogy a kollégiumon belül elérhetőnek kellett lenni.

A programot a Mini International Evening (mini nemzetközi est) zárta péntek este. Ez az East Midlands Conference Centre-ben volt, ami a campuson található. (Jelenleg van mellette egy óriási lyuk, azt hallottam, hogy hotelt építenek oda.) Itt a különböző egyetemi klubok léptek fel, pl. a nemzeti ünnepükön a Saudi klub, 2 lány a songwriting societyből (dalszerző klub), néhány skót táncos, az egyik segítőtársam Rob egy gitárral és még az egyik új diák Malajziából is fellépett. Amikor a Saudi society egyik tagja lejött a tömegbe, hogy felhívjon valakit a színpadra, akkor a környezetemben senki sem volt hajlandó felmenni vele, még a segítők se. Ezt nagyon cikinek éreztem, úgyhogy mondtam neki, hogy én szívesen megyek és fel is mentem. Nagyon vicces volt egyébként egy bottal kellett hadonászni, de nagyon aranyosak voltak.

Szombaton reggel 7 és 8 között volt a reggeli és mindenkinek el kellett hagynia a szobáját fél 9-ig. Mindenki a koli udvarán is volt fél 9-re és vártuk a buszokat, amik mindenkit a végleges évközbeni szállására szállított. Sajnos úgy szervezték ezt, hogy a campus másik végéből indulva kezdték el teljesen kiüríteni a kolikat, így a mi diákjaink már elég türelmetlenek lettek a végére, sokan taxival mentek el.

A munka lezárásaként összeszedtük a walkie-talkiekat majd büféjelleggel szendvicseket ebédeltünk közösen, majd mindenki indult haza. Mi még vissza mentünk a koliba összeszedni a cuccainkat, aztán irány haza.

2011. szeptember 18.

Szombaton vásároltam egy Vanish szőnyegtisztítót és vasárnap délelőtt már ki is próbáltam az egész szobámon. Az én szobám az egyetlen ahol padlószőnyeg van, mindenhol máshol parketta, a mosdóban pedig követ imitáló pvc.

Délután 3-ra mentem a campusra, mert hétfőtől kezdődött a Welcome Week, de vasárnap 3-kor lehetett átvenni a kulcsot a koliszobához, ahol a hetet töltöttük. Egész héten csapatokra voltunk osztva aszerint, hogy ki melyik koliban van elszállásolva és minden koliban volt egy főnök, a Team Leader. Az én főnökön Eric volt, Kenyából és így a kulcsot is tőle vehettem át. Miután beköltöztem a szobámba, ott is hagytam a bőröndömet és jöttem vissza a lakásba.

Este 7-től a Red Hot Buffet nemzetközi étteremben volt egy vacsora a Welcome héten résztvevő diák segítők részére, ahol jobban megismerhettük egymást. Ez egy all-you-can-eat étterem, ahol a minőség az all-you-can-eat éttermeknek megfelelő volt. Az este nagyon jól telt, és külön öröm volt, hogy nagyon közel volt a lakásunkhoz, így én itthon aludtam még vasárnap este.

2011. szetember 17.

Szombaton Laurával IKEAba mentünk. Busszal kell menni és kb. 40 perc az út, így olyan 11 körül értünk oda. Meglepődtünk, mert óriási buli fogadott minket és mint az kiderült, aznap jött ki a 2012-es katalógus a nottinghami boltban. Volt egy kerekű biciklis, gólyalábas, osztogattak svéd zászlót és lehetett fotózkodni is. A fotózás eredményét majd felrakom, amint sikerül kiismernünk magunkat Laura scannerén, amit a fiúktól (James és Erik, akik itt laktak) vett. Az IKEAban ebédeltünk a vásárlás után és kb. 3-kor végeztünk, ami azt jelenti, hogy olyan 4 óra körül értünk haza. Utána ismét nem emlékszem, hogy mi mindent csináltunk, de valószínűleg szerveztük az életünket. Azt hiszem például további takarítószereket vettünk :) Azt hiszem mind a ketten mániákus takarítószerkedvelők vagyunk.

2011. szeptember 16.

Pénteken reggel 9-re mentem az egyetemre a Nemzetközi Irodába (International Office). A jövő heti Welcome hétre kellett előkészíteni a csomagokat a diákoknak és erre a napra külön 50 fontot fizetett az Iroda azoknak akik ráértek és segítettek. Gyakorlatilag a vasutas borítékoláshoz állt legközelebb a munka. 2200 nemzetközi diák és 400 cserediák welcome csomagját kellett összeraknunk. Ehhez egy raktárból át kellett cipelni rengeteg dobozt a csomagolótermünkbe, amiben információs füzetecskék, papírok és átlátszó mappák voltak. Miután mindent átcipeltünk, megszerveztük a munkafolyamatot és gyakorlatilag egész nap monoton dolgoztunk. A vezér Eric volt Kenyából, aki már korábban is dolgozott Welcome Week Assistant-ként. Ebédre pizzát rendeltek nekünk és kb. 3 óra körül végeztünk ha jól emlékszem. Ez a nap jó volt arra, hogy néhány arcot felelevenítsek, akiket már a kiválogatás alkalmával láttam, de nem nagyon ismertem. A délutánra már egyáltalán nem emlékszem, de az első héten minden napom nagyon hosszú volt és folyamatosan csináltam valamit.

2011. szeptember 15.

Csütörtök szintén elég sűrűre sikeredett, mivel szerettem volna mindent elintézni még mielőtt elkezdődött az egy hetes munkám a campuson. Szerdán már rendeltünk is az Amazonon egy porszívót, amit csütörtökön vártunk, szóval a délelőttöt takarítással, kipakolással és várakozással töltöttem főleg. Miután megérkezett a porszívónk délután megvettem az éves bérletemet a városban, amit a diákigazolványomra töltenek fel és mágneskártyaként lehet használni.

Sokszoros facebook üzenet és sms váltás után gyakorlatilag az összes tavalyi lakótársammal és szomszéd házban élővel megtudtam, hogy az egyik lány kulcsa a házukhoz, amiben az én cuccaim is vannak a fiúk házában van. (A fiúk és a lányok idén külön költöztek, egy fiú és egy lány házba). Elmentem hát Laurával a fiúkhoz, akik oda is adták a kulcsot. Be is sikerült jutnunk a házba, azonban rögtön elkezdett pittyegni a riasztó. A pittyegésből sziréna lett, mi meg pánikoltunk Laurával, hogy most mi legyen :) Próbáltuk elérni a lányokat, de senkit sem sikerült, aki tudta a kódot, csak olyanokat akik nem tudták. Aztán szerencsére Trina pont visszaért a szörfözésből a nyaralásán és látta az smsemet, amit korábban küldtem és megírta a kódot, így elhárítottuk a vészhelyzetet és összeszedtük a cuccaimat, majd taxival távoztunk a tett helyszínéről. Az egyik szomszéd ki is jött egyébkénta, amig még ment a riasztó, de mikor látott minket megnyugodott és visszament a házába.

Este elmentünk az ASDAba nagy bevásárlást tartani, majd 2 órát ott töltöttünk és hazafelé este fél 10 körül megszakadtunk. De vettünk jó sok takarítószert és az alapvető élelmiszereket is mind beszereztük. Miután már megvacsiztunk és elpakoltunk Laura lement az alsó szinten lévő hálószobájába és pont amikor kinyitotta az ablakot megszólalt egy riasztó a lakásban. Nem tudtunk róla, hogy bármilyen riasztónk is lenne és nagyon hangosan szólt. Rájöttünk, hogy a tűzriasztó az, majd összeszedtük legnagyobb értékeinket (vagyis a laptopunkat) és kimentünk megnézni, hogy most mi van. Két riasztós sztori egy napra kicsit már sok volt :) De amint mentünk felfelé a lépcsőn jött szembe egy srác, aki azt kereste, hogy hol kell kikapcsolni a riasztót, mert ők főznek és emiatt indult be a riasztó. Szerencsére megtalálta, így már csöndben térhettünk vissza a lakásba.

A lakás egyébként nagyon király, már majdnem teljesen kész vagyunk a dekorációval és az otthonosítással. Mivel tavaly két barátunk lakott itt, a legtöbb kiegészítőjüket és használati tárgyukat megvettük tőlük, így már az első naptól kezdve tudtunk főzni és enni. Mivel egy domboldalban van az épület és az egész utca is, a házba két oldalról lehet bejönni. Mi a fenti utcáról szoktunk, így az épületbe bejővén lefelé indulunk a lépcsőn egy emeletnyit. A lakásba a felső szintjén jövünk be, ahol a nappali és a konyha van, valamint egy vendég mosdó. Az előszobából megy lefelé a lépcső, ami a két hálószobához és a fürdőszobához vezet, de erről majd igyekszem képeket is küldeni. A címünk egyébként 3 Kings Court, Commerce Square, NG1 1HS, Nottingham. Egy térképen meg tudjátok nézni, hogy a belvárosban lakunk, a Lace Market nevű negyedben, ami nagyon szép és tiszta.

2011. szeptember 14.

Szerda reggel az ébresztőórám 2.45-re volt beállítva, hogy 3.45 körül elindulhassunk Mikával a reptérre. Kedd este már teljesen bepakoltam, a bőröndöket lemértem, így minden probléma nélkül 4.15-re már a reptérre is értünk. Az eredeti reggel 6 órás indulás helyett fél órás késéssel indultunk, mert a Brüsszeli irányítóközponttól nem kaptunk "slot"-ot, azaz résidőt. Az utazás eseménytelenül telt, próbáltam pihenni a repülőn, de ahogy általában sosem, most sem sikerült álomba merülni. A leszállás utánra egy kávézást terveztem a reptéren, mert a menetrend szerint a gépem 7.30-kor szállt volna le, a vonatom pedig csak 9.50 körül indult volna. Azonban több WizzAir gép is érkezett Londonba Kelet-Európából reggel és óriási sor volt a határon, így kávézás nélkül is 9 órára értem csak át a vasútállomásra. Luton repterét és vasútállomását egy 5 perces buszút választja el egymástól, ami 10-15 percenként jár, úgyhogy még ezt is bele kellett kalkulálnom a terveimbe.

A vonaton ismét első osztályon utaztam, így felszállás után már hozták is a kávét, vizet és a kekszet. A menetrendszerintinél kicsit hamarabb érkeztünk meg Nottinghambe és a vasútállomásról azonnal az új lakásunk felé vettem az irányt. Szerencsére még csomagokkal is kb. 10-15 perc gyalog az út, a lakás ablakából látszik is a vasútállomás. Mikor beléptem a kapun az épülethez hallottam, hogy csörög a telefonom: Laura osztrák száma volt. Gondoltam, mivel már úgyis itt vagyok nem hívom vissza, hanem csöngettem a kaputelefonon, de sajnos senki sem válaszolt. A második sikertelen próbálkozás után visszahívtam a telefonján és mint kiderült elém ment a pályaudvarra. Próbált egy rövidebb úton menni, de végül hosszabbnak bizonyult és a vonatom is hamarabb érkezett, így elkerültük egymást. Kb. negyed órát vártam rá, addig az udvaron rá is kérdeztek, hogy kizártak-e, de mondtam, hogy még csak most költözöm be :) Nem sok mindenkivel találkoztam még a házban egyébként, de akivel igen azok nagyon kedvesek voltak.

Szerda délután azonnal nekiláttunk az ügyintézésnek, megrendeltük az internetet az Orangetól, átnéztük a lakást, hogy minden rendben van-e, stb. Marikához is átugrottunk este a cuccaimért amiket a nyáron őrzött nekem, de mivel a barátja John aznap este érkezett kocsival csak teáztunk és felajánlották, hogy később áthozzák a cuccaimat. Mi közben elmentünk az egyik kedvenc helyünkre vacsizni az Alley Caféba, ami egy vegetáriánus étterem. Laura salátát én pedig egy nagyon finom vega hamburgert ettem. Vacsi után John és Marika hozták a cuccaimat, így szerencsére ágyneműm is volt, amiben aludni tudtam.

Munka, tanulás, munka...

Ezen a héten egy kicsit sűrűbb volt a program május elejéhez képest. Háromszor is tolmácsoltam, hétfőn, kedden és ma (a mairól csak ma érdeklődtek, hogy ráérek-e, de szerencsére ráértem). Kedden pl. a reggeli 9-kor lévő vizsgám után mentem tolmácsolni. A vizsga 3 órás volt és 3 esszékérdésre kellett válaszolni. Én 2 óra 35 perc után kijöttem, mert amit akartam leírtam és a második órától már nagyon fájt a kezem is. A vizsga vége előtt maximum 15 perccel lehet kijönni, az utolsó 15 percen nem. Így úgy döntöttem, hogy 2 óra 35 perc bőven sok is :)

A munka után még beugrottam a főirodába felszedni a fizetésemről egy papírt, a fizetést pedig már április 26-án megkaptam. Másnap ügyintézés céljából 2 órát álltam sorban, mert a nyugdíjjal kapcsolatban intézni kellett valamit.

Tegnap Loisszal Sainsbury'sben voltunk vásárolni. A Sainsburysben szerencsére van egy Starbucks is, így a Frappucino Happy Hour alatt meg is ittunk egyet :) Mikor a taxinkra vártunk a bolt előtt, megláttam Mariát, a svéd folyosótársamat aki idén itt van Erasmuson, és mivel útbaesett meghívtuk a taxizásra :)

Ma lebeszéltem az első tréningemet a koli bár melóra, így kedden reggel egy tolmácsolással fogok kezdeni, majd vizsga fél 5-től és este negyed 8 és negyed 12 között pedig bármunka. Ugyan ezekre a munkákra amiket most csinálok a pénzemet majd csak június végén fogom megkapni, jó lesz azért majd szeptemberben.

Ja, és tegnap sztrapacskát csináltam vacsira. Ízre finom lett, de azért állagra van még mit gyakorolni :) Ehhez lehet az is hozzátett, hogy készítés közben elfogyott a lisztem....