Visszatérés Angliába

Amilyen rossz volt a hazafelé út április 1-én, olyan jó volt a mai visszafelé út Angliába. Reggel ugyan 5 órakor ébredtem, az első 10 perc után már nem is voltam fáradt és az egész napom élettel teli volt :) Mika vitt reggel ki a reptérre és azt hiszem az összes közül eddig ez a búcsúzkodás ment a legkönyebben és legvidámabban. Valószínűleg ez azért is volt így, mert már meg is van egészen pontosan 5 hét múlvára a repülőjegyem haza. Ezen kívül az izgi Skycourt várt rám, és kivételesen a csomagokkal sem volt stressz, ugyanis direkt fele annyi cuccot hoztam mint szoktam, hogy kevesebbet kelljen visszavinni. Ezt mindig eldöntöm, hogy így lesz, de valahogy a "na még 1 kabát" és "na még 1 cipő" gondolatok mindig győzedelmeskednek rajtam. Most az is segített, hogy kölcsön kaptam Sanyi szupernagy bőröndjét, aminek direkt csak az egyik felét töltöttem meg, a másikhoz hozzá se értem. Sőt, ezúttal még Husit és Párnát is otthon hagytam, ez azért már tényleg nagy szó.

Miután elbúcsúztam Mikától megnéztem, hogy milyen szép a Skycourt. Ugyan nagyobbnak képzeltem, de azért nagyon tetszett a kivitelezés. Miután megnézegettem a kirakatokat leültem egyet kávézni a Costában és elkezdtem készülni a délutáni próba német vizsgámra. 7:55-re átlibbentem a két pille könnyű kabin poggyászommal a sorba, és 8:25 körül fel is szálltunk. A repülés nagyon jól telt, olvasgattam meg németeztem. Az idő is nagyon szép volt, szóval kivételesen nem unatkoztam a repülőn.

Leszállás közben távolról megcsodálhattam London belvárosát is, ugyan általában a másik irányból szállnak le a gépek és sokkal közelebbről látni a várost, így se volt rossz. Az utolsó pár száz kilóméteren még azt is megcsodálhattam, hogy milyen közel is van egymáshoz Anglia és Franciaország, egyszerre láttam a két partot. Leszállás után összeszedtem a csomagomat és már indultam is a metróhoz. Mivel 11 és dél között metróztam, kivételesen nem voltak sokan a metrón. A Heathrowra menő járaton még a csomagoknak is van hely, így ismét semmi gondom nem volt velük. Már egy egész órát metróztam, miután a King's Cross - St. Pancras-nél leszálltam, átsétáltam a vonathoz és kb 15 perccel indulás előtt már el is helyezkedtem rajta. Az egyetlen problémám az volt, hogy farkas éhes voltam. A vonat első osztályán rögtön jött az újság, tea, keksz, víz és a wifi segítségével a németet is befejeztem. A táj ilyenkor gyönyörű, ahogy a dimbes-dombos vidéken minden zöldell. A vonaton se unatkoztam, még Mikával is tudtam skypeolni :)

A házba érvén aztán megcsapott a ház jellegzetes szaga/illata. Hirtelen furcsa, de jó érzés volt. Aztán kinyitottam az ajtómat és olyan üresnek tűnt a szobám. Még beszéltem anyuval és Mikával, aztán bementem a próba német vizsgára. Vacsira tejbegrízt ettem, bár lehet valami sósat jobb lett volna. Most már mindenkivel össze is futottam, jó újra látni az arcokat. És habár vizsgázni jöttem vissza, valahogy úgy érzem hogy most jó itt lenni. Valószínűleg ehhez az időjárásnak is köze van.